Itthon, egyben, fáradt, lelkes - túl lelkes, holnap gondolkodik majd:)

Pilinszky J.: Trapéz és korlát

Sötéten hátat forditasz,
kisikló homlokodra
a csillagöves éjszakát
kezem hiába fonja.
Nyakad köré ezüst pihék
szelíd pilléi gyűlnek,
bizalmasan belém tapadsz,
nevetsz, - vadúl megütlek!

Sugárzó párkányon futunk,
elgáncsolom a lábad,
fölugrasz és szemembe kapsz,
sebezhetetlen állat!
Elszűkül arcod, hátra buksz,
vadul zuhanni kezdesz,
az éjszaka trapézain
röpűlsz tovább, emelkedsz

a rebbenő való fölé!
Kegyetlen, néma torna,
mégcsak nem is kiálthatok,
követlek szívdobogva,
merészen ellököm magam,
megkaplak és ledoblak,
elterülünk hálóiban
a rengő csillagoknak!

Most kényszerítlek, válaszolj,
mióta tart e hajsza?
Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdte és akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek. 

Háhááá, szüneeeeet, és ezennel nekikezdek a pakolásnak, szombat háromnegyed hatkor indulás, igyekszem hazaérni addigra - a terv az, hogy teljesen kómásan végig alszom az utat:) 
Remélem minden testrészem túléli majd snowboard-os pályafutásom első hét napját, kár lenne értük...
Már csak egyet kell aludni:)))

Az egyetlen kép, amin legalább félig normális fejet vágok -  születhettem volna fotogénnek is, de nem sikerült:)

Ma egyébként sikerült ordasat szánkóznunk HHH-n, nagy hó, napsütés, kék ég...magyar helyett...

Sophie Scholl,
Gegen die Wand,
Das Leben der Anderen,
Lautlos, ...

Lassan Rammsteint fogok hallgatni...

Az első három kifejezetten tetszett (Lautlos-t nem nézném meg ha elölről kezdhetném:)), bár egyik sem az a boldogító fajta. Mondjuk utána mindegyiknél eszembe jutott, hogy húdejó nekem itt és most:)

Jah, ha valaki igényt tart egy ~1éves, vörös-fehér, sárga szemű fiúmacskára, akkor nagyon szivesen lepasszolom neki, hazakisért két napja...

Gödör, Balkan Beats:)

22:00

A józanság beállta utáni bejegyzés:

holnaptól...a szokásos, szilárd az elhatározás, de leírva szent.

Ezen kívül még ismét rácsodálkoztam az örök igazságra, hogy mennyire szeretek beszélgetni. És nem a szájtépés-csevegés-szófosás típusra gondolok (pedig abban is verhetetlen vagyok nemazért), hanem arra, amit a fiúk nemes egyszerüséggel filozofálásnak neveznek ( ezt azért nem tenném). Egyszerűen rajongásom tárgyát képezik a sajátomtól eltérő alaposan átgondolt, felépített vélemények, szóban, könyvben, akárhol...
Ezen kívül talán még a lustaságom mértéke döbbentett meg, de azt nem kommentálom inkább.

Visszakattantam a brains-re, milyen véletlen egybeesés:))  C'mon...

A nagy tanulság, hogy egy zenére több ritmusban is lehet táncolni:)

 - Ó te drága, hogy igyekszel, jólesik komolyan. Jó veled érezni, hogy mindannyian emberek vagyunk csak, de ez mégis csodálatos dolog...
Csinálod, mert szükséged van rá, mert így élhetsz igazán, érzed, hogy előre visznek a tetteid és te is azokat.
És hát shit happens ugyebár:)

Nagy lófaszt már elnézést, el kell, hogy szomorítsam magam, de nem ez történt. Az történt, hogy tél van, érettségi, meg jelentkezni is kell valahová. Ezen kívül pedig semmi. 
Néztem ki az arcomból és semmit nem léptem, amitől most jobb lenne. Nem vethetem más szemére ugyanezt, akármilyen szivesen megtenném. 

Ha lenne fogadó kapacitás. Miért szeretném én azt ennyire hmm? Hmmmmmmmm???!

"I think I'll find another way

There's so much more to know

I guess I'll die another day

It's not my time to go"

1. KGRE Pszichológia ANA
2. ELTE Pszichológia ANA
3. PPKE Pszichológia ANA
4. KGRE Pszichológia ANK
5. ELTE Biológia ANA

erős késztetés az ország mihamarabbi elhagyására...

"A belépett felhasználók száma elérte a biztonságos működéshez engedélyezett maximális létszámot. Kérjük, térjen vissza az oldalra később!" - felvi.hu, e-felvételi, immár egy órája. 
Ma sem lesz ebből korán lefekvés úgylátom :)

Jelentem lebuktam a hazastoppolás nemes cselekedetével, mivel apukám kedves a chrome iránti lelkesedését az én böngészőmön élte ki (utána pedig a blogomon). Égés :))

"And you, you knew the hands of the devil

And you, kept us awake with wolf teeth

Sharing different heartbeats

In one night"

Végre kihasználhatom, hogy szabad ember vagyok, ami áldozattal jár. 

Úristen milyen hidegfejű! 

Jack Bauer sajnos nem fog igazolást írni nekem:)

Eléggé másnapos vagyok, de beteg legalább nem lettem (pedig minden okom meg lett volna rá, az egész családom egy influenza tenyészet).

Tegnap két síkon éltem az eseményeket: az egyiken életemben először volt (van, nagyjából) egyenes hajam, szétizgultam magam a latin tánc miatt, aztán persze teljesen jó lett az összes többivel együtt. A beszédek megérnének egy egész postot, az egyik azért mert annyira béna volt (a legnagyobb csalódás az elmúlt egy évben legalább), a másik viszont minden tekintetben tartalmas és alapos (5-0 Imrének...).

Ezek után - közben - a tizenhárom év nyomait véltem felfedezni az összes osztálytársam arcán, síró nagymamák és meghatott szülők.
A másik valahol a próbákon kezdődött unokatesóm "öltönyben legyek?" SMS-ével...aztán egyszercsak véletlenül (orbitális hiba folytán) párba kerültem a szőkével, fertőző sírás és ölelgetés kezdett terjengeni a színfalak mögött (majdnem előtt is), utána pedig (kérdés, hogy mitől -  a ruháknak benne volt a keze) az egy főre jutó libidó mennyisége rohamosan növekedni kezdett. 
A vége természetesen az lett, hogy ismét a sárba taposták az egómat, tekintve, hogy szerény személyem általánosan szexel kombinált baráti kapcsolatok iránti vágyat kelt a körülöttem lévőkben - tisztelet a kivételnek, akit ezért (is) meg tudtam volna ölni, hogy őszinte legyek - mást viszont kurvára nem. 
A többi fontos marad a fejemben, újabb alvás-session kell.

És valószínüleg ez az én hibám, akárhogy is nézem.
Képeket majd ha megkaptam.

24 órája ébren, most értem haza, érzelmileg kibelezve. De nem bánom.
Aludnom kell.

Been there... már megint:)

Ma ismét arra kellett rájönnöm, hogy alapvetően jól választok. 
Ahogy jobban megismerem, nem az apró kis csalódások tompa szoritását kapom, hanem az inspirációt (percekig gondolkoztam a megfelelő szón).

Elolvastam egy hete azt a postot, ma betegen, itthon fetrengés (tanulás) mellett volt igényem egy következőre, ami után nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek - inkább egyiket sem, csak csodáltam csendben az élet apró véletlenjeit(?).

Bírnám, ha reggel nem megint azon kéne rágnom a számat, hogy kiverjem magamból az érzést, amit az aktuális morbid történet és heves reakciókat kiváltó személyek okoznak alvás közben.

A realitásoknál megragadva az aggodalom dominál - és nem a holnap várható érzelmi kavalkád előérzete.  Valami kiabál, hogy héé, most veszíted el. De kötelező jelleggel bizalom rulez.

Blog-time.

Megnéztem (és nosztalgikus lelkesedéssel végigszurkoltam) a Federer-Nadal meccset, közben eszembe jutott, hogy igen nyomós érv a nem-halasztani-egy-évet mellett bevállalni egy térdműtétet és csihi-puhi megverni hugicámat salakon:)
De nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy Nadal komolyan kurvajó, tenisz isten, nem is nagy az arca.
Azt viszont nem értem, hogy ettől még miért kéne férfiideálként elkönyvelni?! Azért mert édin mosolyog?
Mert igen, szokott - bár szerinem úgy néz ki mint Tarzan és biztosan sokan fogják majd követni a vállig érő hajnövesztésben - és kockás is a hasa, de kb. három perc netkószálás után rájöttem, hogy az emberek fele leragadt az előbbi két szempontnál és újabb szexistent talált magának imádat céljából. Tehát a kockás has olyan értéket képvisel, ami lazán háttérbe szorítja a tényt, hogy a világ valószínüleg legjobb játékosa. 
Ezeknek az embereknek vajon nincsenek férfiismerőseik, vagy vannak, de mind Róbert Gidára hasonlítanak, esetleg nem volt apukájuk, akire felnézhettek volna?

Igen, csúnya rossz emberiség, tudom, ezvan:)

A fogadás állása egyelőre 1-1

A jégen járás érzése ismét elkapott, de valahogy sokkal derüsebben - vicces az alvó oroszlán bajszát piszkálni:)

A mai napom egészen különlegesen kezdődött: lehetőségem nyílt zuhogó esőben, éhgyomorra egy befőttesüvegnyi friss reggeli pisivel betántorognom a Béke téri laborba, első emelet.
A recepciós néni hihetetlen ember(iség)ismerettel a TAJ kártya átlátszó műanyag tokjába csúsztatta a vérvételre szánt sorszámomat és elküldött pisit öntözgetni, ami nagyon vicces is lehetett volna, ha nem lett volna ott az enyémen kívül még nyolc másik és lett volna szappan kézmosás céljából. A vérvételt intéző nőnek az együtt töltött 5 percünkből egy pillanatot sem sikerült a szemembe nézve töltenie, pedig legalább négy mondatot is beszélt hozzám - gondosan a kezemre-lábamra-asztalra meredve, így egészen futószalagon érezhettem magam.  
Legalább nem kellett látnia a kissé eltorzult és erősen a kávéautómatára koncentráló arcomat a kis fintorokkal, amiket képtelen voltam visszafogni, amikor a tű végén üvegcsét cserélgetett.  
"Üljön le öt percre az ágyra és szorítsa rá" -  mellettem egy ijedt arcú terhes nő, szemben egy másik a pasijával veszekszik, amiért az nem olvasta el a dohányzás ártalmairól szóló szórólapot, miközben az pont neki szól - pár perce még sírt a vérvétel okozta trauma hatására.

Lesz elég türelmem nekem ehhez?

The Prophet Is a Fool

Sikerült újabb repülős filmet megnéznem (a zenék miatt már mindenképpen megérte, de egyébként tökre tetszett, kicsit túl drámai volt néha), most megint megfogadom,  hogy többet nem teszek ilyet szezon előtt.

A kérdés: legyen B terv a Károli ANK? Szüleim szeretnék, én még nem barátkoztam meg a gondolattal...

Az ember inkább hazudjon akárkinek, csak magának ne. Aaaa.

Laughter through tears

A  tegnapi nap tömörítése:
Mass Destruction

Ezt pedig mindenkinek, aki nem repül ( vagy aki még nem látta), egyik kedvenc kisfilm: because

23:00
WTC, filmszemle, Tréfa by Gárdos Péter (Kosztolányi), sokkal rosszabbra számítottam -  nem mintha annyira képben lennék, de a Szamárköhögés életem egyik legnyomasztóbb élménye volt ( kicsi is voltam hozzá).
Szóval tetszett, leginkább az emberek benne (amúgy nem volt elég sötét nyomasztó a vége, de a legfiatalabb pap (Lengyel Tamás), aki egy vámpír filmbe is simán passzolt volna, nagyon jól játszott, de nekem sajnos a szexuális kisugárzása elnyomott pár dolgot ami idegesitett), érdekes volt, thx nagynénémnek, tőle a jegy.

Úgy egyébként meg azt érzem fel fogok robbani, ahogy kezdem megint összeszedni magam és így nem nagyon bírom a kényszerhelyzetet. Persze azért annyira nem vagyok kemény, semmi "nemárhogyénvelemezt" és pusztán dühből képes legyek kibújni  biztonságos de hideg barlangomból a szintén hideg és baromi lehangoló hétköznapokba.

As usual egyszerre akarok mindent:)