Így szeretnék meghalni majd.

A nagy békesség oka a megértés, hogy attól még nem válik kevesebbé a szeretet, hogy az ember nem brutális formájában hordozza.

Itt már sokkal jobb:)

Kezdek beletörődni az ősz létjogosultágába, pár óra kószálás a Börzsönyben aztán tessék...hát eszméletlen szép szinek és mély csönd. A nagy mérleg születésnapját ünnepeltük, abban mindig van valami nagyon mellbevágó spiritualitás - utálom ezt a szót egyébként, biztos mert túl sok mindenre használják, én meg azt szeretném, ha mindenki arra használná amire most gondolok, hogy teret kap egy csomó intuitív és pusztán érzelmi folyamat (izé), de nem kell őket más formába kényszeriteni:)

Reggel derült ki, hogy januárig itthonmaradásra vagyok itélve - az első pánikolás után profin lefuttattam a smmibajmegoldod, ennekismegvanazoka programot és megvilágosodtam, hogy a tervezés után egyből a B-tervezésnek kell következnie, lehet, hogy én még egy C-t is gyártok...

Menni akartam már, rohadtul, kiütni magam munkával, találkozni kis pörgéseimmel, megnyugodni, hogy semmi baj nincs velem...devandevan.

azért remélem egyszer megtanulom maradéktalanül levetkőzni ezt a szintű önutálatot, mert így nem lesznek tükrök a lakásomban...pedig alapból semmi bajom nem lenne velük:)

ezzel búcsúzom a nyártól

és még valami mástól is. meg sem próbálok érthetően fogalmazni. csak álmodom valakivel heteken át, aztán egyszercsak a szellem már nem azonos az emberrel, akiből teremtődött, de közben már nem is tudom melyik az igazi. valószínüleg egyik sem, de akkor melyik volt, vagy csak szuper védekezőmechanizmusom van, de mindenesetre kurvára nem értek valamit, amit eddig érteni véltem. és mindenhonnan dőlnek a jelek, összemosva a valóst a nemlétezővel, vagy csak kitágítva a valósként értelmezett tartományt? túl sok a nézőpont és túl sok illúzió van a nagy érzelmek mögött, de ettől még valósként értelmezzük őket és abba már bele sem merek gondolni, hogy a hormonok és a képzelőerő együtt mire képes. vagy most lettem nyitottabb a világra, vagy most estem csapdába a fejemben, viszont szeretnék egy előgerinchúros fejlettségi szintjén élni inkább.

nem, most semmit nem próbáltam ki, csak megnéztem egy képet

09.16. London

mondd!

szeretem ezt. tudomtudom, mindenkinek lehetnek gyenge pillanatai:)

international

wow.

Az egyik fontos történés a mai főzés volt, bevállaltam a családi vacsit és nem csak jól sikerült (sikerélmény a köbön), de még rohadtul élveztem is(!) - sütőtökleves és gyömbéres hal volt az alkotás. Hát ja, a tapasztalatlanság némi plussz melót eredményezett, de laza három óra alatt megvoltam, mosogatással együtt:) A következő akcióban sok pisztácia lesz, mmm.


A másik ennél sokkal kevésbé nemes, de legalább ennyire érdekes kisérlet még mindig tart, mert egyébként mit keresnék itt egy hatórás hazaérkezés után... Meglehetős mennyiségű anfetaminszármazékot sikerült egy szívószál segítségével az orromba juttatnom, majd a hatás beálltakor a corvintetőn megtaláltuk az ennek megfelelő zenét is . Először, kb. a második csíktól számitott 15 perc elteltével jelentkeztek a tünetek: általános jókedv, élénkség, zenére kattanás. Ez igazából egyáltalán nem változott egész éjszaka, semmi hatalmas katarzis (illetve dehogynem, de nem ettől), semmi fáradtság, semmi negatív. Valahogy összefonódott a más állapot a saját normális viselkedésemmel, mert egyáltalán nem gondolkoztam másképp, mégis mindenre hatással volt. És nem bántam meg, pedig még mindig nem tudok ásitani sem, nemhogy aludni (letelt már 7.5 óra pedig), meg holnap (hehe) gondolom készen leszek. Nem pörögtem rá, de kifejezetten jó élmény volt, köszönet a közreműködőnek!


Éshátja, nice to meet you, tényleg:)

---------
7:29 - kezdek fáradni, végre ( a fű vajh leszedi erről az embert?)

sajnálom. komolyan.

és mondanám, hogy na ez így kurva szar, akkor minek, ne hülyéskedjünk már, de nincs is miért.

olyan, mint a honvágy, de nem mehetek haza és közben azt sem tudom mikor bombázzák le az egészet.

egyébként kifejezetten izgalmas - tartalmas hetem volt, szóval ezt én sem értem, de most nem is akarom.

bocs.