Rászoktam a reggeli írásra. 

Az elmúlt két hét életem eddigi legszarabb két hete volt (szerintem majdnem minden fellelhető emberi érzelmet sikerült megélnem:), viszont egyáltalán nem volt haszontalan. Sőt. Végülis jó alapozás volt a tegnapi szakadásnak, nagyon vicces érzés, amikor attól könnyebbülsz meg, amitől előtte a legjobban féltél - már ha ebben egyáltalán viccesnek lehet nevezni bármit is.

És a másfél heti kétségbeesős-gyászolós-önmaracangolós életérzésnek egy kurvanagy csalódás pillanatok alatt véget vetett. Nyilván tökéletes megoldás nincs, nyilván nem hibáztatok érte senkit, nagyon szomorú persze, de könnyebb. 

Életemben nem éreztem magam még ennyire felnőttszerű lénynek. 

El kéne kezdenem tanulni, de nagyon sebesen!

jóreggelt

Brains, Gödör, izzadó emberek, rituális törzsi tánchoz hasonló rángások, legkedvesebb ismerős arcok, nemkoránkelés, yeah.

Soha nem nézek maileket hullafáradtan, három után, bekészülve. Kivéve, amikor fogmosás közben az a határozott érzésem támad, hogy kaptam egyet és nem is tévedek a feladót illetőleg - annak ellenére, hogy az ominózus levelezést lezártnak tekintettem napok óta.

Nem kommentálom, az élet szép, rövid és a "kettő után semmi jó nem történhet veled" cáfolva nyúlüldözéssel:)


ui:. Szeretnék elnézést kérni a pontatlanságért: amikor kb. egy hete mélypontos bejegyzést írtam, akkor még nem voltam tudatában a szó igazi jelentésének. Bárcsak ez így is maradt volna.

baszodalássan és MNK

Egedkupa törölve, megvan a biosz tételsorom (ká nehéz), hatékonyan tanulni gyakorlatilag képtelen vagyok a folyamatos agyalástól, azt meg nem tudom abbahagyni, legszivesebben kiütném magam három napra gyáván megfutamodva a valóságtól. Sajnos ez  viszont ütközik az elveimmel, úgyhogy más túlélési stratégiát kell választanom.

 - felülírva:

:)

Nnna, lógásnak vége, ma megtudtam, hogy kedves vagyok és aranyos, csütörtöktől Egeden zúzás, legyen jó az idő lééégyszivees!

Kéne valami repülés-isten, aminek ilyenkor lehetne tiszteletet kifejezni...áldozatot bemutatni azért nem kéne:) 

Jóreggelt:)

A tegnapi repülés, ugyan nem lett 100 (~90, szerzek majd kábelt), de annyira belelkesített, hogy repülős bejegyzés jön:))
Nyikom, ordas szél, paráztatás a strarthelyen, valahogy nekem még nem sikerült beletörődnöm a nap elcseszésébe (tehát starta kész voltam órák óta), amikor végre kicsit bealmult. Egyből Csülök után vetettük magunkat, előttem négyen eltolták, haladtak előre, lassan emelkedtek, a starthelyen egész nyugi. Egészen addig volt nyugi, amíg be nem ültem a beülőbe és akkor jött az ordas tolatás, először csak kicsit volt gáz, aztán nagyon, mert már előttem volt a starthely - fülcsuk, gyorsító, egyhelyben állás, imádkozás, aztán végre elindultam, találtam egy bika 5-6os liftet, amivel felhőalapon utólértem a népesség dhv2-es részét, majdnem végig a Fördös-Képes párossal repültem (tök jó kis ernyőm van, simán toltam velük), a Mátra után teljesen kék volt, a végén a nagy baszkodásban nem értem őket be, de a Tisza-tó átrepülése alacsonyan nagyon jó elfoglaltság:)))

A szél nagyon erős volt, lehetett zúzni, volt ordas rázós felesős lift az elején,  később széttöredezett szar, szép egyenletes 0.3, 7-es süllyedés...a végén nem azt sajnáltam igazán, hogy lerohadtam hamarabb, hanem hogy nem repülhetek még egy órát. Jó volt visszarázódni, már hiányzott ez a fajta egyedüllét és a tudat, hogy tanultam egy csomót belőle.

Éppen esik. Mi lenne velünk repülés nélkül?:)

Újabb erősen zenei (és tudatmódosult) ihletettségű bejegyzés, most éppen a Massive Attack-nek köszönhetően, és nem, nem a Teardrop, bár azt is szeretem, hanem az Angel.

Adott pillanatban, adott állapotomban életem egyik legizgatóbb élménye volt...végülis állatok vagyunk mi is.
Az alkotóknak már a Snatch ominózus jelenete után elrebegtem egy hálás köszönömöt.

Ezenkívül értelmet nyert a létezésem, kihalásztam egy német nyelvű palackpostát a parlament előtt és bazzeg a repülésért képes vagyok időben hazajönni, az ilyen nem lehet elveszett ember - illetve lehet, csak keményen küzd ellene. Mi a f@szt tehet egyébként meg? 

Írhat blogot.

Egy belőtt drogos boldogságát érzem, pedig nem volt nagy repülés, gps meghalt, leszartam, nem is tudtam visszamenni, ahogy terveztem, túl erős volt a szél, mindig visszasodródtam, csak tekertem a kis szar töredezett 0.3-akat és néztem a vastag cirruson megjelenő halo-t, meg mindent. Lerohadtam, fetrengtem egy mezőn, teljes megkönnyebbülés - nálam egyértelműen a repüléshez tartozó teljes koncentráció és felfokozottság okozza a függőséget.

(Köszönöm a kedves mezőkövesdi lakosnak, aki felvett a hármason, hogy bevitt Egerbe, pedig semmi keresnivalója nem volt ott.) 

Az ostorosi tó partján bekábulva megállapítottam, hogy az élet szép és rájöttem, hogy éjszaka álmomban azon gondolkoztam, vajon a gyilkosok (közös megegyezés alapján) egymást megölhetik-e:)))


Visszatért az erőm, holnaptól tanulás, bullshit.