Ezennel boldog nyelvpiercing tulajdonos lettem, hálás köszönetem a lelki támaszoknak:p

Az elvarratlan szálacskák és kicsi pörgések jönnek tömegesen, demonstrálva, hogy az élet megy tovább.

Félek a rengeteg veszteségtől, ami most fog következni, a hiánytól, a távolságtól, a lelkiismeretemtől, mert nem tettem meg mindent, olyan természetes volt, hogy van...

Úgy érzem magam, mint akit széttrancsíroztak egy húsdarálóval. Akármit megadnék egy igazi, mély, álommentes alvásért:)

Újabb hazaérkezés, újabb összeszorult torok, nem leszek lényegretörő:)

Hihetetlen megkönnyebbülés volt utolsó nap végre úgy repülni, ahogy a repülésre egyébként gondolni szoktam, amikor azt magyarázom, hogy mi ebben annyira lenyűgöző... Így utólag persze tudom, hogy a saját magamba vetett bizalmam hiányzott az egészhez.

És ezzel együtt (rendkívül hülyén, de pontosan megfogalmazva) visszatért belém az élet (szeretete). Ami nagyjából annyit jelent, hogy nem vagyok megbénítva a fájdalomtól, újra mozgásban, bár nagyon rég voltam ennyire kevéssé a helyzet magaslatán és közben ennyire én:)

A kártya és a szerelmi élet közötti párhuzamot a hullócsillagok jelentőségével egyenértékünek minősitettük, de azért szépen plusszban fejeztem be a pókerezést, muhaha.

Valahogy most józanodtam ki az egyedüllétben, de nem vagyok benne biztos, hogy vállalok egy újabb trippet, nem tudok elképzelni ennél jobbat és rettenetesebbet sem. És most csak én látom, ami nincs, vagy van, de ez nem elég és akkor most kell-e még, amíg lehet, vagy már nem is lehet? Gyilkosság vagy végelgyengülés?

--------------------------------------------------

A halál ára, húgommal néztem újra, azon gondolkoztam, hogy direkt vannak-e benne olyan jelenetek, ami alatt teljesen befordul az ember és inkább a belső filmet nézi.

Ültem legalább fél órát egy mail fölött, de nem ment.

"Touch me
I am losing shape
Look I am invisible
Can you say my name..."

az egészet nem másolom be azért...


(a mai naptól szombatig nem leszek itthon, foltozom a lyukakat a lelkemen:))

A mai nappal visszatértem az élők sorába, köszönet a közreműködőknek:)

Felavattuk az új Szabadság hidat (birtokba vettük kicsit), megvettem a jegyem 14-17 (London), ledíleltem a Wintertollwoodot (munka)...kezdetnek nem rossz.

A végén még normális emberi érzéseim is lesznek, mert egyelőre csak nagy üresség van.


Jók az "új" Quimby számok és a Roadmovie is tetszett (film).

...and die at the same time.

Hát ennek is van jó oldala. És olyan, ami egész életre kiható változás tulajdonképpen. Reggel vérvétel és a helyi vécécsészé ölelgetése után eszembe jutott, hogy ezt meg kell írnom, meg anyám eszméletlen durva Bíróica tornázós kazettáját is:D

Anyám "csak úgy" elhozta az anyjától, mert az nagyon szerette volna odaadni.
Nagymamámnak fogalma sincs, hogy is kerülhetett ilyesmi egyáltalán hozzá, ő aztán nem is tudott róla, hogy ott van. Perszepersze, igazi női legendák:) De ma volt szerencsém a tartalmához is, bár anyukám kedvesen beküldött a szobámba, mégis kimerészkedtem és hát nagyon rég nem röhögtem ekkorát, de nem rajta, hanem azon a hihetetlen színű és alakú cuccokba öltözött szőkén, aki erölködés közben megpróbálja szexin kinyitni a száját, amitől egy vicsorgó pornóshoz hasonlít leginkább, wow. Mondjuk még nagyon fiatal volt.

Szóval a szüleimmel sikerült egészen pont olyan kontaktot felvennem, amilyet már nagyon rég szerettem volna, és ez halmozottan igaz apámra. És persze ezeken rengeteget kell melózni, de ha nem vagyok ennyire kiütve, egészen biztosan nem veszem észre a kézenfekvő megoldást. Csak az egómat kellett lezúzni hozzá:) De azt teljesen.

Ma már nem kellett lázcsillapító, ez jó jelnek veszem. Eredmények szerdára...remélem már mindegy lesz. Csak óvatosan:)

Mr2

Tegnap megnéztem a Hair-t ismét.
Senkit nem sikerült megfertőznöm (eddigi információim alapján), ma végre aludtam is éjszaka és a lázam is egészen lent van reggel óta, viszont meg kellett állapítanom , hogy rettenetesen nézek ki: kilógó bordák, hullafehér fej világító szemekkel, igazi zombi, nagyjából úgy is érzem magam, nagyon durván fárasztó ez! Most eléggé úgy néz ki, hogy elkezdett bennem normálisan működni az életösztön, értem ezalatt a meteo nézegetést, az evést és hogy nagyon idegesít az itthon fetrengés:)

Lehet, hogy azért lettem lázas, hogy aztán felszabadultan örülhessek, amikor végre nem vagyok az? Nem elég meggyőző indok:)



a lelkes bejegyzés 15:00 tájban felülírva újabb ordas belázasodás okán, bassszameg!!!!