hát, elvileg azért kezdtem el írni, hogy majd egyszer kellő távolságból meglássam a mintázatot. az írás és nem írás között elég jól látható különbség van. az önreflektív, gondolkodó énem kifejezetten háttérbe szorult, szegény:)

ami változott: a kontroll képességem bizonyos helyzetekre. sokkal jobban fókuszálok, mert már jobban tudom manipulálni magam - de leginkább valahogy az elmozdulásra való hajlandóságom nő, ez belőlem jön - kevésbé passzívan reagálok a felgyülemlő feszültségre, de levertségre is. aminek azért van rossz oldala is, ezt leginkább a körülöttem lévők tapasztalják.
a legdurvább asszem az érzelmi szélsőségek új minősége - már nem mintha eddig ne lettek volna nagyobb kilengések. de most sikerült a hintát a tudattalan, teljesen belső érzéketlenség véglete és a fizikai tünetekkel járó kifordulás között felállítani, ráadásul a váltás ideje is rövidül. teljesen áthelyeződött az egész, eddig inkább a fejemben zajló élet az érzelmeimre. most, ahogy pár napja beütött az üresség, megint a régebbi felé kezdek tendálni egyébként - a tükrök irtása ismét.

nem mondom, hogy nem kevésbé nyomasztó, de sokkal védtelenebb az új felállás. és ez egyébként valami (elég perverz) kielégülést okoz, mert legalább mozgás van, jó sok tudatvesztés szerű szakasz, kifelé jön, ami eddig nem. közelebb kerül minden, teljesen direkt hat minden...csak időnként valami eddig ismeretlen összeomlás közelsége sejlik fel előttem.

ebben most van egy kis "wow, van egy tiszta pillanatom" érzés. elvesztetem a fonalat, amiben eddig biztos voltam - minden változik, még én is.

ez meg sokadszor, de nem bánom.

se élő, se holt

most akkor mi változott? és mikor? és miért?


még mindig kalóz szeretnék lenni. ennyit a realitással való kapcsolatomról:)


az ember válasszon jó tükröt magának és akkor minden rendben? ez volt a mai úszás terméke - utálom a hideget, de negyed óra után már csak a kellemes csend a víz alatt, ahol egyébként is minden más. még az sem baj, hogy levegőért mindig vissza kell mennem, szórakoztató két dimenzió között lavírozni, szerintem lent nem is terjed az emberek jelenléte, legalábbis nem zavarnak.

a mai leginkább

a társadalomstatisztika önmagában sem egy stand up, de 40fokban, 7.órában felér egy zombiharapással.

ovidrog

-,-'@ -> °° -> :-0 -> ? -> X-I -> 8-) -> :) oké, kicsit leegyszerűsítve, de a végeredmény magáért beszél.

már ha a mostani pillanat az, akkor elég durván eltérített a pályámról, ami kurva szar érzés, de racionálisan életigenlőbb, mint ha rajtam múlna.

ego...

szeretnék inkább valakibe átköltözni vendégségbe

zéletapróörömei

eddig persze azt gondoltam, hogy tudok magyarul, de azért egy oldal szót már kinéztem az értelmezőből...az entelekheia, illetve a konszummáció például a közelembe sem került eddig (sőt a skolasztikáról, habituációról és redisztribúcióról sem volt határozott elképzelésem), a maradék főleg matematikai ismereteim csökevényessége miatt nem volt ismerős. mindenesetre egy fél hatos hazaérés után ilyen felfedezéseket tenni hihetetlenül felemelő:)


globálisan még így is helyénvalónak tűnik, igazából csak azt akartam ide, most jött el az idő a kinyilatkoztatásra.


folyatom a nyálam a politikatudományba, tessék

home sweet home

nem is tudom mikor jöttem haza ilyen pozitívan utoljára. kell ilyen is.

gondoltam felteszem a mai képeket.
egyedül indultam be a városba, gyalog, olyan egy órás sétára tippeltem, két óra után kezdett gyanús lenni a dolog - persze eltévedtem, de óvatos körültekintéssel és stoppolással megoldódott a dolog. megnéztem a kevésbé puccos részeket, szimpatikus, hogy ennyire vegyesen elvannak a különböző rétegek, kultúrák egy ilyen nem túl nagy helyen. nagyjából a Spotty Dog Books and Ale könyveivel és további ott henyélőkkel töltöttem az időt, elég alaposan meggyőztek, hogy este kell visszamennem, mert ez itt a zenei csomópont.
a konklúzió nagyjából az volt, hogy a tetoválás utáni vágyam nem is hülyeség, (bár ezt nem az orosz bűnöző-tetoválások c. egyébként baromi nyomasztó könyv után állapítottam meg), illetve egy a design/decoration? kérdést boncolgató könyvvel is érdemben megismerkedtem. lehet, hogy ez pszichózis, de pontosan ellentétesen igazoltam magam, mint ahogy akartam (oké, egész hazaúton a szupermarketek manipultív hatását hallgattam).
kínos beszélgetésnek nézek elébe, mert tényleg nagyon kedves, odaadó pár a házunk vezetői...