hát, elvileg azért kezdtem el írni, hogy majd egyszer kellő távolságból meglássam a mintázatot. az írás és nem írás között elég jól látható különbség van. az önreflektív, gondolkodó énem kifejezetten háttérbe szorult, szegény:)

ami változott: a kontroll képességem bizonyos helyzetekre. sokkal jobban fókuszálok, mert már jobban tudom manipulálni magam - de leginkább valahogy az elmozdulásra való hajlandóságom nő, ez belőlem jön - kevésbé passzívan reagálok a felgyülemlő feszültségre, de levertségre is. aminek azért van rossz oldala is, ezt leginkább a körülöttem lévők tapasztalják.
a legdurvább asszem az érzelmi szélsőségek új minősége - már nem mintha eddig ne lettek volna nagyobb kilengések. de most sikerült a hintát a tudattalan, teljesen belső érzéketlenség véglete és a fizikai tünetekkel járó kifordulás között felállítani, ráadásul a váltás ideje is rövidül. teljesen áthelyeződött az egész, eddig inkább a fejemben zajló élet az érzelmeimre. most, ahogy pár napja beütött az üresség, megint a régebbi felé kezdek tendálni egyébként - a tükrök irtása ismét.

nem mondom, hogy nem kevésbé nyomasztó, de sokkal védtelenebb az új felállás. és ez egyébként valami (elég perverz) kielégülést okoz, mert legalább mozgás van, jó sok tudatvesztés szerű szakasz, kifelé jön, ami eddig nem. közelebb kerül minden, teljesen direkt hat minden...csak időnként valami eddig ismeretlen összeomlás közelsége sejlik fel előttem.

ebben most van egy kis "wow, van egy tiszta pillanatom" érzés. elvesztetem a fonalat, amiben eddig biztos voltam - minden változik, még én is.

ez meg sokadszor, de nem bánom.