Kalocsai Fegyház és Börtön. Büntetés-végrehajtás. A folyamatot lefedő, a szabadságvesztés mértékét, jutalmat és büntetést szabályozó fogalmak hosszú skálája kavargott a fejemben - már lefelé.
Foucault, ellenőrzés, meg mindenféle alapokosság, amivel az ember szociológián másodévesen már találkozott (és amik az én esetemben csak további homályt derítettek fel). Megdöbbentő, hogy a fejemben összeállt kép, amit kb. 25 évvel ezelőtt tartottam volna reálisnak, mennyire jól megközelítette a valóságot! Csak pár férfival futottunk össze, semmi személyes kontakt és a mindenféle funkciójú helységek, gyakorlatok végignézése, -beszélése volt az egész, ennek ellenére hatalmas sóhajjal távoztam az épületből...
Hazafelé egy 160 disznót szállító kamion vett fel minket (többek között), tehát a továbbgondolása a történetnek félbeszakadt egy "az élőállatszállítók nehéz élete" kiselőadás által - így utólag egy kérdésem mindenképpen van: azt értem, hogy kell a biztonság tudata, hogy aki egyszer túllépte a határt, nem szaladgál köztünk (amúgy dehogynem, de akkor is értem). Azt is értem, hogy ennyi elmélkedéssel töltött idővel kezdeni kéne valamit és változtatni akarunk a bekerülteken. Azt viszont nem értem, hogy a folyamatos, a büntetést hangsúlyozó alázások tulajdonképpen nem a társadalom bosszújának megnyilvánulásai? És ha valakin alaposan bosszút állnak, az nem mentesül a saját magával való szembenézéstől? És most nem egy nagy belső moralizálásra gondolok, hanem egész egyszerűen arra, hogy ha a hosszabb időt bent töltöttek ennyire gyakran visszaesők, akkor nem teljesen nyilvánvaló, hogy nem a szopatás a leghatékonyabb megoldás?

Miért a vizsgaidőszak előtt kezdek el valami tök máson kattogni, mint amin kéne?:)

Remélem a malackák élve jutnak el Grúziába.