Igazad volt

Jézusom. Van még élet, a nem hiszem el, a sértett düh, a másik hiányának mardosó érzése után. Hogy hiába szeretem nagyon, hiába tudunk más szinten egy minőségi baráti kapcsolatot kialakítani, ettől még nem a felszabadult öröm számomra, hogy már nem hiszek a szerelmünkben - itt a lehetőség, örülhetnék a szabadságomnak, a nyitottságomnak, hogy nem az hiányzik, hogy mellettem legyen, de nem örülök. Elvesztettem az egyik legszebb dolgot az életemben, mi a faszért örülnék?! Egyáltalán miért történt ez így? Hogy nem volt igazam, amikor azt gondoltam, hogy ő az, vagy csak nem akartam tudomást venni arról, hogy nekünk nem az együtt élés a megfelelő forma?

Szerdán azt álmodtam, hogy leszakadt az ég és a világon az egyik legfontosabb dolog megsemmisült - bár valamiért ez a foci képében jelent meg. És akkor ott tudtam, hogy ez előbb utóbb mindennel megtörténik.

Tegnap értettem meg, hogy már meg is történt. De ha most nem egy  univerzum összeomlásaként élném meg a végét, akkor nem lehetett volna az, ami.


Szóval ez volt az utolsó bejegyzésem, máshol, más formában - így teljesülhet a vágyam, hogy minden dermedjen meg egy pillanatra, mielőtt a világ csak megy tovább, mintha mi sem történt volna.

kulturális relativizmus

fuckyeah

"A halogatás az ellenséged - az időelbaszás bűn!" stb...

jelentés, közös valóság -  azon belül is a tudat és a maradék.

...and it's coming closer

hát csak gyere. még nem tudom hogyan szelídítem meg a mindent elsöprő dühöt, ami tisztára mossa az szívem agyam. de nincs ezzel semmi baj. nem is tudom, hogy miért - megöregedtem, vagy csak ami nem öl meg alapon. a sötét nem lépi túl a hatáskörét, nem eszi meg a jelenem, sem a jövőm. észre sem vettem, hogy kész vagyok megbarátkozni a magánnyal. lehet, hogy mindig is egyedül voltam, de nem bántam meg semmit. ha most akarsz menni, menj. tudod, hogy szeretek örülni, ha újra látlak és csak remélem, hogy  még így vagy úgy, de tudok majd neked örülni. hogy egyszer majd megértem, hogy lehet összeegyeztetni a múltam a jelennel. hogy a helyedre kerülsz és szembenézel magaddal - vagy legalább én elfogadom, hogy nem akarsz.

domino dacing

szerencsére a kivitelezés elég jól tompítja a lényeget :)

napi felfedezés

los

nem a kötelező születésnapi katarzis. töréspont, ami rituális dimenzióváltássá tette azt. kell a három lépés, hogy egészében látszódjon, amit nem értek. a lépkedés irányát kiszenvedtem, mindazokkal, akik velem lépkednek. lehet, hogy rosszul választottak, de ha valamiben biztos vagyok, akkor abban igen, hogy én viszont nem választok rosszul. szerencsés vagyok, hogy megtalált, megtaláltam. hogy elengedtem, hogy megtalálhatom.

soha nem bántam meg, hogy ilyenné váltam általa. azt csak most értettem meg, hogy mennyire fájna, ha lenne mit. ha én lennék rossz választás.















"úgy futok, hogy utolérj..."

krízis

élet. szabadság. perspektíva. befogadás. szeretet. szelídség. távolság. ráhangolódás. biztonság. emberi. egyensúly.

szenvedély. fájdalom. feszültség. nyomás. szeretet. kötődés. pillanat. közelség. rettegés. hasadás. halál. transzcendens. 

köszönöm. ideál. izzás. félelem. káosz. szeretet. magány. vibráló. 

http://soundcloud.com/andr-s-bihari/hidden-hopes#new-timed-comment-at-522850

2012 ?:)

level2

What I Want

szélsőségek, megint, mindig. nem fogom fel, hogy veszíteni mennyire egyszerű - mondanám, hogy az idő az ellenségem, de tudom, a pillanat-idő viszony más dimenzióba helyezi a kérdést. megfojt a múltam, magával ránt az ismeretlen közeg, szétszakítanak a felkavarodó szilánkok - erős kötés a fájdalom.

egy látens felnőttkezdemény edzettlen lélekfolyamát zúdítom a tengerbe, rég nem szerettem így.

You Don't Have a Clue