"I don't believe that anybody feels the way I do about you nooooow..." ztarohadt milyen enyhén nosztalgikus (jézusom mennyit tanultam már a szövegét anno), de teljesen újult erejű lelkesedés lett úrrá rajtam. ez az igazi realitás mentes tökéletesség maga. nekem:)

pedig elsőre olyan, mint amit az ember 17 fölött már nem értékel, aztán tessék!

Csak ezt az egyet gyorsan, mert annyira jó volt: hétfői óra-idill. Üldöznek a múlt tárgyai mostanság.




a mászás is bekerült a kiemelten kedvelt tevékenységek kis(?) csoportjába, überkezdőként is élvezhető:)

azért akarok változni, mert így nem jó, vagy mert a változtatás hatalom és az megnyugtat? elfogadás kérdéskörben járatlanul, mesterséges fordulópontokkal manipulálva - nem tagadom meg önmagam:)

ja, nem, soha nem próbáltam még úgy, hogy ne tudtam volna jobban.

az én értelmezésemben hétfőtől nyár van és kész

off

és persze rájöttem, hogy ha nem hagyom leválni az agyam a testemről és önálló életet élni, akkor nyilván kevésbé, de leginkább egyáltalán nem fogom a fizikai megtestesülésemet valami teljesen különálló, kifejezetten gátló felesleges koloncként megélni. sőt. de a minden fontos dologba energiát kell fektetni képletet nem ilyen esetekre értettem! tényleg napi mentális tréningre vagy folyamatos szellemi terhelésre van szükségem az emberi léthez?
nem egyszerű azért. valahogy mindig sikerül ide visszaesnem, tünetek szokásosak (némi szorongásos plusszal), az okát pedig nem is értem, micsoda meglepetés.
megfigyelésem szerint a motiválatlanul töltött szabadidő (akár fél óra), az eső/tél/nappali sötét, hormonok, negatív visszajelzés a környezetemből, főleg egymással kombinálva azonnali önutálatba, azáltal a környezet utálásába taszít és egészen addig védekező pozícióba helyezkedem (szobábazárkózás, kommunikációs képesség totális elvesztése, teljes antiszocialitás, nemevés/evés stb.), amíg erőszakkal rá nem veszem magam arra, hogy valami olyasmit csináljak, ami újra kimozdít ebből az állapotból (sport, bizonyos emberek társasága, zene, erős hangulatkeltő hatással bíró hely leginkább). minnél később vagyok képes ellenlépéseket tenni, annál nehezebb lesz természetesen.
a rendszerezés, rutin, érzelmi/egyéb függőség kifejezetten jót tesz...

on:)

a tegnapi mászás súlyosan akadályozott a narancsleves doboz kinyitásában reggel

1978-as tűzpiros telefon tökéletes állapotban a Magyar Postától eltulajdonítva (lomtalanítás által) ezennel:)
volt vicces kávéfőző is, de az már nagyon retek állapotban... és persze minden milyen kicsi lett - mióta nőttem 20-30cm-t az emlékekhez képest késöbbről nincsenek nagyon valahogy). igazából még lelkiismeret furdalásom sincs, amiért megragadtam a tízéves érzelmi állapotomban a néni irányában, na ettől persze elég antipatikusnak érzem magam.
konkrétan életében nem néztem körül ilyen felszabadultan ott, mint most, hogy személyes varázsa csak így a halálán keresztül érvényesült. és emellett tudom, hogy embertelen élete volt - volt oka abnormálisan viselkedni, de a szociális érzékem háttérbe szorult, ahogy hetente boritotta ki családom nőtagjait...

úgyamúgy meg aztakurva. most a hőemelkedés kicsit útját állja pozitív gondolataim ideömlesztésének, de alapvetően meglehetősen helyre állt a világ rendje az én globális szintű értelmezésemben. és ez nem azt jelenti, hogy békés állandóság, hanem azt, hogy szépen ívelnek a történések. még akkor is ha ez most nagyon hülyén hangzik.

(erről is kéne kép, mint a wc-ről, tesók)

megírtam a megirandókat, igazából utálok vizsgázni, mert a felszabadult öröm helyett csak simán elcseszett fáradt vagyok, totál semmire nem alkalmas, idegbeteg és antiszociális. pedig szerintem jól sikerültek. remélem. nemtudom. nyááááv...

jah és néhány ellenkező nemű embertársamnak ajánlanám a személyes tér fogalmának átgondolását. kedvesen.
szóval persze, modern civilizáció, alkalmazkodom - ablakon kimeredés, mp3, stb. és nyilván nem szoktam "hülyefaszfej" felkiáltással elfordulni ha valaki rámmosolyog az utcán kedvesen, sőt.
DE baszki, ha nem férek el valaki mögött, akkor nem dörgölőzöm hozzá, csak azért mert nem kőből van és mert arra biztosan arréb is megy! és a három méterről "jóasegged" fejjel nézés is átjön, a beszólásról nem is beszélve. szigeten, futás közben pl. rohadtul nincs kedvem gondosan szemkontaktust kerülni, attól még, hogy soha többet nem látjuk egymást nem feltétlenül kell mindenféle minimális emberi tiszteletet mellőzve ugatni. és nem az én hibám, hogy nem tudom nemlétezőként kezelni a körülöttem élőket, mivel nem ez a dolgok rendje és nem veszem bóknak sem, hogy engem is megdugnál azzal a másik 3000 nővel együtt akire ma csorgattad a nyálad eddig!! bár még csak 2 óra van.
hihetetlen, hogy ez igazából tök normális, én vagyok a hülye, hogy miért veszem fel, de azért a nemvisszamosolygós lányok mind undok fapicsák. és persze tudom: vannak nők, akik nagyon durván túlreagálnak mindenféle kontaktusteremtési kisérletet. de ennek az egyik oka az, hogy fullos védelem nélkül a második percben cseszi el valaki a napjukat.

és nem, ma már biztosan nem írok többet:)))

a hangulati tényezők, bocs - teljesen pozitív értelemben, meg mindjárt áthúzom a nyári takarómat is:)

a Quimby megmozdulása hihetetlenül nosztalgikus volt, mindenféle ovis és iskolás emlékek kavarogtak ott (Óbuda Főtér), közben pedig a nyár első szabadtéri táncolása zajlott... és hát tükröm, tükröm, tükröm, mondd meg nékem, jól áll-e ez nekem?

csütörtöktől ismét fehéring, kicsit ciki, de számít ez?:)