és persze rájöttem, hogy ha nem hagyom leválni az agyam a testemről és önálló életet élni, akkor nyilván kevésbé, de leginkább egyáltalán nem fogom a fizikai megtestesülésemet valami teljesen különálló, kifejezetten gátló felesleges koloncként megélni. sőt. de a minden fontos dologba energiát kell fektetni képletet nem ilyen esetekre értettem! tényleg napi mentális tréningre vagy folyamatos szellemi terhelésre van szükségem az emberi léthez?
nem egyszerű azért. valahogy mindig sikerül ide visszaesnem, tünetek szokásosak (némi szorongásos plusszal), az okát pedig nem is értem, micsoda meglepetés.
megfigyelésem szerint a motiválatlanul töltött szabadidő (akár fél óra), az eső/tél/nappali sötét, hormonok, negatív visszajelzés a környezetemből, főleg egymással kombinálva azonnali önutálatba, azáltal a környezet utálásába taszít és egészen addig védekező pozícióba helyezkedem (szobábazárkózás, kommunikációs képesség totális elvesztése, teljes antiszocialitás, nemevés/evés stb.), amíg erőszakkal rá nem veszem magam arra, hogy valami olyasmit csináljak, ami újra kimozdít ebből az állapotból (sport, bizonyos emberek társasága, zene, erős hangulatkeltő hatással bíró hely leginkább). minnél később vagyok képes ellenlépéseket tenni, annál nehezebb lesz természetesen.
a rendszerezés, rutin, érzelmi/egyéb függőség kifejezetten jót tesz...
on:)
a tegnapi mászás súlyosan akadályozott a narancsleves doboz kinyitásában reggel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése