Végre! Nagyon szerettem volna és sikerült, kitekertem Nyikomról. Ilyen nem történt velem tavaly óta. De ma egy óra kitartó baszkodás után (ami alatt többször küzdenem kellett az életemért, konkrétan, hogy ne jöjjenek nekem) sikerült rájönnöm, hogy ez nem az a felhőalap, amivel én áttolom az erdőt, szóval szépen eloldalogtam balra és némi taknyoncsúszás után Visontánál bikán kitekertem valami ordas ernyőtépő cuccban, onnan elértem egy hatalmas hideg felhőutat, életemben nem utaztam még ennyit és nem fáztam még ennyire:) Mire Mezőkövesdhez értem teljesen összezárt minden, éppen beletörődtem a vesztembe, amikor picit kibukkant a nap a cirruszos foszlányos izén át, pont egy szántóföldnyi részen, onnan még sikerült kitekernem, láttam alattam lerohadni valakit ( Gyula ill. Gyöngyi) a sárga Omegával és aztán Gelejig adta. Akkor döbbentem rá, hogy ottvagyok, amikor beértem a központba, mivel Egeből már repültem oda, vicces volt, a madarak meg jófejek. A négy óra alvás nem hátráltatott nagyon, valahogy sokkal beletörődőbb voltam, mondjuk ha elbasztam a liftet, vagy vége volt, akkor nem szarakodtam túl a dolgot, ami ma pl segített.
Ja, Sziget adta tegnap, Deti meg a holdfogyatkozás, meg a csápjaim :)