Jelentem a Deti Picasso a hajón ( btw: az A38 is belépett a nemdohányzó létesítmények növekvő sorába)szerdán, méltó búcsút vett Európától ( a felkonf állítása szerint egy évre). Végre lenyomták az össszes régi kedvencet, új albumról is, előtte az orosz dalokat oroszbabaruhában, elég sokan voltak a szerdához képest és az első két sor tökéletes összetételű volt:)
Sok lesz az egy év basszus!




a régi felállás - sajnos az újról nincs jó képem, pedig a mezitlábas basszerost jobban szeretem, még akkor is ha a régi hasonlított Brad Pittre

Gaya

Itt a pánik, a töri baromira nem megy (én azthittem könnyen tanulok de tévedtem, olyan koncentrációs gyengeséggel rendelkezem mint egy 12 éves), most vagyok a felénél ( pihenek ooyeah) és asszem a honap éjszakám egy biosz füzet társasgában fog telni ( nem szeretek füzettel aludni basszus!) hozzátenném, hogy a matek és az angol még elő sem került a szoba sarkából, magyart elég jövő hétvégén bevágni...ja és komolyan sajnálom h nem találkoztunk (érintettekakiolvassa) bepótolom!
Tanulság: a szünet első négy napján nem kellett volna 30 óra alvást és ugyanennyi fetrengést bepótolnom, de basszus jó volt:)
Folyt. köv. megyek, vár a középkori francia királyság, muhaha

Jaa, és ma nyolckor keltem az útlevél miatt...hát...a képen egy 16 éves vigyorog (mi a szarért kell vihognom ha fényképeznek??!) , bár húgom szerint inkább egy mókuscickány, óigen...

Na, elmúlt a meghatottság.
Most írtam egy egészen hosszú és dühtől fröcsögő bejegyzést, de aztán rájöttem, hogy hímnemű egyedekről tök fölösleges, mivel kurvára nincs mit magyarázni ezen: férfi és kész (...), nem kell semmiféle logikát keresni abban, hogy miért gondolja magáról amit és miért gondolja rólam amit. Csak mondjuk a nemes cél érdekében legalább egyszer megpróbálhatná megérteni a másik felet. Azt még a kis könnyűvérű esetében sem árt:)

Boldogszülinapot!

A kis pici Esztó húgom, aki nemrég még a derekamig ért és papucsokkal harcolt ellenem tizenhat éves lett.
Nem gondoltam volna, hogy ő lesz az aki majd elsőként hallja az előző éjszakám beszámolóit és egy csúnya pillantásomból levonja a tökéletes következtetést, majd meglépi a tökéletes megléphetőt a konfliktus elkerülése érdekében - baromira tisztelem a türelmét és a következetességét (is), de azért durva, hogy már a ruháiba is beleférek...nagyobb melltartót hord...és még mindig én vagyok az etalon...

szép nyári emlékeink:)))

Ó igen. Összemosódott órák, délben kelés, a tevékenységek sorát egy kezemen meg tudnám számlálni ( de egyik sem mutat túl egy hároméves életszükségletein, oké, egy kivétellel)...éjszaka azthiszem Mac Gyverrel kezdtünk (ami nekem kimaradt az életemből, nem sajnálom), a Jó a Rossz és a Csúf kedvenc párbajjelenetén pörögtem, aztán alvás és nyolc óra Dexter...welcome ősziszünet:)

Yimou Zhang 英雄

A nagy kedvenc, a régi nagy példakép, az első két percért akármit:) Íme .

Fekete bikapata kopog a pepita patikaköveken. A fényes fekete paták kopogásának kongó visszhangja meg a bika árnyéka az élettelen kőkockákon, aztán ha egyszer elhalkul a kopogás örökre csend marad utána.

Kettő - csipkebokorvessző.

Tóték még most se bírtak szólni. Az őrnagy bevitte kofferét, aztán visszajött, s a tettvágytól buzogva így szólt:
- Ha nincs kifogásuk ellene, dobozolhatnánk egy kicsit...
Elhallgatott. Nézelődött.
- Ejnye már - mondta. - Hová lett az új margóvágó, kedves Tót?
Tót megpróbált válaszolni, de ez csak a harmadik nekifutásnál sikerült neki.
- Levittem a kertbe, mélyen tisztelt őrnagy úr.
- Miért? - csodálkozott az őrnagy. - És hová?
- Csak ide a mályvákhoz - mondta szolgálatkészen Tót. - Tessék parancsolni, mindjárt megmutatom.
Eltűntek a sötétben.
Mariska és Ágika ott maradtak, álltak, a sötétbe meresztették a szemüket. Látni nem láttak semmit. Egy ideig nem is történt semmi. Aztán tompa döndülés hallatszott. Ettől megrázkódtak. Aztán megint lecsapott a margóvágó acélkarja; ettől a döndüléstől is megrázkódtak. Úgyszintén a harmadiktól is.
Megint elmúlt egy kis idő. Aztán visszajött Tót. - Miért álltok itt? - kérdezte. - Menjünk lefeküdni.
Megágyaztak. Levetkőztek. Ágyba bújtak.
Mariska eloltotta a villanyt. Ő is lefeküdt. Egy ideig hallgatott, aztán félénken megkérdezte: - Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?
- Háromba? Nem. Négy egyforma darabba vágtam... Talán nem jól tettem?
- De jól tetted, édes, jó Lajosom - mondta Mariska. - Te mindig tudod, mit hogyan kell csinálni.
Feküdtek, hallgattak, forgolódtak. Oly fáradtak voltak, hogy végül mégiscsak elnyomta őket az álom. Tót azonban alva is forgolódott, rúgott, nyögött, egyszer majd kiesett az ágyból.
Rosszat álmodott talán? Ez azelőtt nem volt.

Wade in the water, wade in the water children...

"Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!"

Éppen képeket keresünk a vetítéshez, szalagavatóra (ha megvan a CD feltöltöm a képekhez) közben feltoltam pár idei repülőset...és rá kellett jönnöm, hogy nagyon öreg vagyok!
Persze nem cserélném el semmire az idei nyarat például...najó az egész évet sem, sőt az előtte lévő tizennyolcat sem, persze. Sosem éreztem még azt, hogy számottevő ideje élnék vagy, hogy a félig gyerek-félig felnőtt állapotban már inkább az utóbbi felé tendálnék, sőt azt sem, hogy én olyan értékként tekintenék a saját működésemre (magamra), mint ahogy másokéra szoktam...
És mégis megfogalmazódott és mégis soknak tűnik a tizenkilenc! Szépen alattomosan egészen pontosan kiderült, mi az, ami fontos nekem és mi az ami fontos azoknak, akik nekem fontosak és hogy mennyire nagyon azok.
És még a fényképpekkel is megbarátkoztam, pedig komolyan gyűlöltem őket, egyszerüen sokkal pontosabb és részletesebb emlékek vannak a fejemben, mint amennyi egy képre ráfér, viszont nagyon könnyen össze lehet zavarni ezeket fényképpel. (Természetesen csak a családi és egyéb pillanatmegorző képekre gondoltam most.) A gondolatmenet megszakadt:)


Jajaaa, nem felejtek ám, kérdésedre válaszolva (miért blog?)
Nem gondolom, hogy ez az emberi ego túltengése lenne, szerintem az írás élvezése meg építés folyik a blogokon, az építő tudja max mit épít, én kikötőt, óceánjárónak:))



A közvéleménykutatás első fordulója:
Tejbegriz evési szokások: (mit teszel amikor azt látod embertársad összekeveri a kakaót a tejbegrízzel?)

2 (50%)
összefut a nyál a számban
1 (25%)

tökéletesen hidegen hagy, csak egy tejbegrízről van szó
0 (0%)
közlöm vele, hogy tette aljas és elfogadhatatlan
2 (50%)

Taigetosz...
1 (25%)

Szavazatok száma: 4 Közvélemény-kutatás lezárva

Ma

A tegnaptól elvonatkoztathatatlanul és kevésbé katartikusan:

William Blake: A Poison Tree

I was angry with my friend:
I told my wrath, my wrath did end.
I was angry with my foe;
I told it not, my wrath did grow.
And I water'd it in fears,
Night & morning with my tears;
And I sunned it with my smiles
And with soft deceitful wiles.
And it grew both day and night,
Till it bore an apple bright;
And my foe beheld it shine,
And he knew that it was mine,
And into my garden stole
When the night had veil'd the pole:
In the morning glad I see
My foe outstretch'd beneath the tree

Tegnap

Ma találkoztam ezzel a képpel, nagybátyám falán van, ezt festettem freskónak és adtam neki aztán. Nem választottam úgy, ahogy akartam, szerencsére közbeléptem. Lehet, hogy az első határozott döntésem volt, pedig nehezen sikerült elvonatkoztatnom a legkézenfekvőbb, vagy inkább legegyszerűbb jelentésétől. Ma pedig ott várt a falon, amikor gyanútlanul besétáltam. Már akkor is sokat adott, most viszont azt érzem, hogy az idő igazolta önmagát...vagy inkább engem:)

*
Igen, most mindent bele lehet magyarázni, akarom:))

Ígérem most az egyszer, de képtelen vagyok nem megosztani veletek a mai biológia óra termését:)
Tehát ha éretlenül leszednek valamit ( alma, banán) az képes ezután is beérni (eddig tudtam én is) , de csak akkor, ha érett társaival van egy helyen, mert azok termelik a hormont amitől be tud érni. A banánoknál a csomagolás alá is sokszor ezt a gázt szokták zárni - etilénnek hívják. A rohadó gyömölcsök is emiatt rohasztják meg a többit...