Éppen képeket keresünk a vetítéshez, szalagavatóra (ha megvan a CD feltöltöm a képekhez) közben feltoltam pár idei repülőset...és rá kellett jönnöm, hogy nagyon öreg vagyok!
Persze nem cserélném el semmire az idei nyarat például...najó az egész évet sem, sőt az előtte lévő tizennyolcat sem, persze. Sosem éreztem még azt, hogy számottevő ideje élnék vagy, hogy a félig gyerek-félig felnőtt állapotban már inkább az utóbbi felé tendálnék, sőt azt sem, hogy én olyan értékként tekintenék a saját működésemre (magamra), mint ahogy másokéra szoktam...
És mégis megfogalmazódott és mégis soknak tűnik a tizenkilenc! Szépen alattomosan egészen pontosan kiderült, mi az, ami fontos nekem és mi az ami fontos azoknak, akik nekem fontosak és hogy mennyire nagyon azok.
És még a fényképpekkel is megbarátkoztam, pedig komolyan gyűlöltem őket, egyszerüen sokkal pontosabb és részletesebb emlékek vannak a fejemben, mint amennyi egy képre ráfér, viszont nagyon könnyen össze lehet zavarni ezeket fényképpel. (Természetesen csak a családi és egyéb pillanatmegorző képekre gondoltam most.) A gondolatmenet megszakadt:)


Jajaaa, nem felejtek ám, kérdésedre válaszolva (miért blog?)
Nem gondolom, hogy ez az emberi ego túltengése lenne, szerintem az írás élvezése meg építés folyik a blogokon, az építő tudja max mit épít, én kikötőt, óceánjárónak:))



A közvéleménykutatás első fordulója:
Tejbegriz evési szokások: (mit teszel amikor azt látod embertársad összekeveri a kakaót a tejbegrízzel?)

2 (50%)
összefut a nyál a számban
1 (25%)

tökéletesen hidegen hagy, csak egy tejbegrízről van szó
0 (0%)
közlöm vele, hogy tette aljas és elfogadhatatlan
2 (50%)

Taigetosz...
1 (25%)

Szavazatok száma: 4 Közvélemény-kutatás lezárva