2009. március 11., szerda

"Félsz, hogy ha megváltozol, elveszíted azt, ami különbbé tesz." - Igen, neked:)





Megadatott a lehetőség, hogy még a saját személyemmel is kapcsolatot alakítsak ki. Sajnos az érzelmi részét a kapcsolatoknak nem áll módomban manipulálni. Ilyenkor mi van? Mert szakítani valószínüleg nem fogunk még egy darabig:)

Az öngyilkosságot nem pro és kontra érvekkel teleírt papírral az ágy mellett hajtják végre azthiszem. Ahoz kell valami plusz, ami bennem soha nem volt meg még, igazából azt gondolom, hogy nem is lesz.  De nem tudnék, tudok senkit ebbe belevonni. 

Nem is az én dolgom.  Mi lenne ha egyszer kivételesen valaki önszántából megpróbálna és nem csak én rángatnám, hogy hátha attól egy kicsit is jobb lesz neki, bár ez egyáltalán nem biztos,  miért lenne? 

Ilyenkor mindig azok a szimbólumok lebegnek a lelki szemeim előtt, amik az ellentéteket fogják össze, az ellentmondásosságot egységgé teszik és valahol megértem egy kicsit az összes embert, aki mondjuk kolostorokban erre teszik fel az életüket. Nem fogom megtudni, hogy igazuk van-e, hiányzik a meggyőződés, pedig igazából megtehetem. 

Tegnap álmomban egy  minden értelemben  teljesen idilli szeretkezés részese voltam - egy nővel. Igazából nem is éreztem magam szarul reggel, pedig annyira "igazi" volt, hogy szerintem megismerném, ha találkoznék vele. Egyébként a valóságban nem éreztem rendes fizikai vonzalmat nő iránt soha...szóval ezt kivételesen meg sem próbálom megérteni:)

"azördögnemalszik" nekem viszont kéne mááár

Nincsenek megjegyzések: