Álmodozó

1;

Írásbelin túl, erősen reménykedem, nem teljesen alaptalanul...nemtudom, ha sikerül, akkor rendet rakok a szobámban és aztán lemegyek a tűzraktérbe és kiszedem kengurut a pult mögül:)). Hihetetlen milyen kicsi a világ, még nyelvvizsgázni sem mehet az ember, hogy ne találkozzon ismerős arcokkal.

Ja és mivan már itt?? Repülgetések kezdődnek, én meg itt állok cucc nélkül egy halom tanulnivalóval a nyakamban, ráadásul megnéztem a pénteki repülésről készült dokumentációt, amitől még az elvonási tünetek is fokozódtak...kint orkán van.   KRESZ csütörtök. 

2;

Ja, és azt is ki kéne ötölnöm, hogy bevállalom-e a munkát Németországban, ami négy hét pultoslányosdit jelent és nemrepülést, ellenben nyelvgyakorlást és pénzkeresést. 

Erre hogy fogom rávenni magam?

Mi van ha nem vesznek fel? És ha felvesznek elkezdem? És miért nem érzem szükségét egy nagy asztalnál a semmiről beszélgetésnek régóta, kicsit ismert, szimpatikus emberekkel? 

Egyszerüen hiába motivál mindig, ebben a minőségben most nincs szükségem a kommunikációra. Eszembe juttott a fiú, akitől kaptam egy puszit Szigeten, ahogy álltam a csápjaimmal az út mellett...hiányzik, az őszinteség, spontanitás, figyelem és nyitottság, nemtudom pontosan, csak ezt így ne.

3;

Semmmmmiextra, a távoliról az egészen közelire fókuszáltam, 19 évesen megismerni a családtagjainkat...tök természetes. 

Régen azthittem, hogy ha valakire erősen gondolok, akkor az megérzi, bemászom a fejébe...azt nem tudtam, hogy ez lesz a második dolog, amit a szárnyak után a legjobban akarni fogok:)