"Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele..."
nem tudom, hogy ez most aggódás, vagy énmegmondtam, de nem mondhatnám, hogy bármikor is a kedvencem lett volna ez a formája a meséknek. utálom, amikor töményen az ember arcába próbálják dörgölni a tanúlságot, na meg persze a túlzott érzelgősséget is, még akkor is, ha ugye joggal az.
azért persze, hogy megkerestem: "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
izé, so ist das Leben, meg kockázat nélkül...:)
holnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése