2010. március 18., csütörtök

eletemben nem eltem meg meg ilyen idorohanast. es nem lehet megszokni:)

Birmingham szuper volt, a kontraszt leirhatatlan, hirtelen a birkak kozul egy Dave Matthews Band koncerten talaltam magam, a hazaut igazi lelekszaggato melypont, de legalabb volt hozza partner, aztan most mar ismet felszallo agban, meg is lett az eredmenye, bar itt most nem a szobamban allo ures sorosdobozokra gondolok...

nem vagyok teljesen biztos benne, hogy a tyuk vagy a tojas volt elobb, meg kezdek kicsit kuzdeni egy ket ertelmesebb magyar mondat leirasaval, de valahogy megis benvonzottam a helyzetet, ami tullenditett, pedig az ilyesmihez szukseges egy minimalis pozitiv toltet. azt meg kifejezetten elvezem, hogy a helyzet itt onmagaban megkovetel egy bizonyos szintu carpet diem eleterzest.

rettenes, hogy a diakok tobbsege most kezdett el igazan elfogadni mikor mindjart lelepek, a hazon belul meg foleg, eletemben nem szamitottam volna ilyen szintu szemelyes kapcsolatra egy autistatol, de az ilyen szavak nagyon hamar mast kezdenek jelenteni. es valahol nagyon szomoru, hogy ilyen hamar kenytelek megbizni idegenekben, mert nincs mas lehetoseguk, kozben meg sokan egeszen tudataban vannak a helyzetuknek es tokeletes onkritikaval es humorerzekkel rendelkeznek. ami azert lenyugozo, ha emellett idonkent egy csak a fejedben letezo masik szemellyel kell vitatkoznod, stb...

Nincsenek megjegyzések: