az elmúlt hónapban, de leginkább az elmúlt két hétben szerintem éveket öregedtem, bár ettől még mindig dedós módon viselkedem bizonyos szempontból.
mostanra sikerült embert faragnom magamból, és hát nem olyan lett, mint amit vártam. hihetetlen méretű érzelmi vakságom után konkrétan megvilágosodtam, már miután kiderült számomra, hogy nem tudom, hogy mit szeretnék csinálni, de tulajdonképpen megérte. mármint már csak azért is megérte volna, amit akkor éreztem, amikor leballagtam Broadway-n és kiértem a partra, de nem erre gondoltam.

New York még első benyomásnak is kurvajó. igazából az volt az első komolyabb észrevételem, hogy hogy lehet valami ennyire nagy és zsúfolt, de egyszerre ilyen szép esztétikus, barátságos és élő. három napig gyakorlatilag folyamatosan teljes erővel csak az egésznek a befogadása már túl sok volt:) szeretem az ilyen minőségi részleteket, pedig ezzel egyszerre teljesen meglepett az emberekről képződött benyomásom. nyilván általánosítás, de volt egy furcsa kedves, nyitott, felszínes benyomása az egésznek, nekem legalábbis tényleg idegen volt az egésznek a logikája. de pont ezért is volt ennyire megragadó gondolom - sarkalatos pontok alig voltak, mert minden ötödik percre jutott egy, de a Central Park, a pincérek, az emberekkel beszélgetés (mindenhol), a suttogó fal mindenképpen azok voltak.

vicces volt, nem számítottam rá, hogy Hudsonra is ennyire rá fogok pörögni, pedig teljesen más szempontból ez is nagyon tetszik, szerintem elég sok nagyvárosi van így ezzel, mert tele van tök jó helyekkel, leginkább kávézók, de étteremmel vagy könyvesbolttal kombinálva, meg antik boltokkal (még a hotdogos bódéban is lehet antik sótartót venni... hihetetlen faszságok vannak az egyébként tök igényes boltokban is. szerintem valami művész-gyűjtőhely szerű város lehet, esténként jazz-blues koncertekkel.
ma végigettem a termelői piacot, szóval ilyen irányból is folyamatosan jönnek dolgok, a kedvencem eddig a gyömbér és levendula fagyi volt, a wrap, aminek a tésztájában már volt egy csomó bazsalikom, meg egy bácsi, akinél mindenféle szósz és fűszer volt, többek között áfonyás és zöldpaprikás mustár.

camphill. durva, hogy ezt hagytam a végére, de nem véletlen. és tudom, hogy nem ismerem annyira, hogy a legrészletesebben átlássam az egészet. szóval szerintem az egyik legjobb adottságokkal, gazdasági háttérrel és szervezettséggel ellátott antropozófia alapú képződmény lehet. emberi szempontból is. csak vagy én változtam meg, vagy annyira más, mint Wales, hogy az egésznek a lényege nem egyezik az enyémmel. csalódott vagyok, hogy csak maga a szocializálódás élmény ennyire nem fekszik nekem, de közben iszonyat jó végre kilátni a fejemből.