Hát, ez van.
Mármint az, hogy lemerült a varóm és a gps-em is ( miért nem cseréltem elemeeeeeeeeet?! tudom, megérdemlem, de fuck), ezért nem elfogadható a logom, pedig ez eddigi pályafutásom egyéni csúcsa, a fehér vonal ruler szerint 101km. Ami végülis 101-et jelent, szóval félhivatalosan megvan az első :D
Viszont nagyon jól összemelegedtem az Aspen2-vel ott a nagy csendben, még azt sem tudtam mennyi az idő, néha visszakapcsoltam a gps-t, jó messzire akartam lenni Debrecentől, egyébként sikerült is elkerülnöm, azért ilyen görbe az egész mert balra állandóan minden kék volt.
Az első tekerés alatt végig kellett tartanom magamban a lelket, hogy ugyan, dehogy fogok mindjárt lerohadni, simán ki lehet tekerni 150m-ről...az egész elindulást úgy ahogy van elcsesztem. Elkezdtem kitekerni, de nem voltam magasan, +200m, mögöttem Elek teker, de nem nagyon emelkedik, gondoltam, jóóó, ketten vagyunk, gyenge lift, de jó az idő, jólesz az. Csakhogy Elek nem így gondolta, mert elindult vissza, akkor én is, de nem értem volna már ki, szal inkább megint vissza a termikbe, közebn magasság elveszt, kissé lee oldal, na innentől jött a szenvedés, Eleknek, aki mégis visszajött már nem jutott semmi az aljából, szóval megint egyedül.

Innentől minden nem ernyős és minden nálam tapasztaltabb pilóta csak saját felelősségre olvasson tovább, mert nekem lelki szükséglet kiszakérteni az Aspent, de valószínüleg kevéssé élvezhető!

Aspen2 vs. Summit3: eddigi 3.5 óránk után kb. egyikre sem mondanám, hogy ezerszer jobb, igazából a Summitnak sokkal nehezebb a kupolája, tehát hegyre felfele nagyon érezni, meg szerintnem startnál is részben ezért sokkal jobb az Aspennel, vagy lehet, hogy nem ezért, de az biztos, hogy ez az ernyő sokkal jobban veszi a lapot hevederek szintjén amit rohadtul élveztem. Viszon sokkal puhább a fék, meg hosszabb is, ami egyelőre szar volt, bár mondjuk árnyaltabban működik az egész. Sokkal kevésbé lő előre, nem annyira dinamikus, de közben jobban érződik minden, szerintem gyorsítva is jobban siklik, és nem szeret annyira elcsúszni. Amikor sebessége gyűjt, fokozatosabban gyorsul és nem süllyed akkorát. Kicst olyan érzés volt, mintha közelebb lenne hozzám az egész. Az viszon idegesített, hogy fordulóban lassabb, de szerintem csak nem szoktam meg, mert közben meg sokkal szűkebb körön lehet vele laposan tekerni.
Folyt.köv. ha jobban kiismertem, szerintem voltak rázósabb részek, de valahogy stabilabb, vagy nekem volt könnyebb vezetni, de nem volt semmi csattogás...azért remélem lesz valami ordas idő, hogy kiderüljenek a dolgok:)
Két hetem van vele egyébként.

Óóóóó bazmeeeeeg, a losser team tagja lettem!
Nembaj, még van két hónap a nyárból és veszteni is tudni kell, ha hazaértél mesélj főribanc!! :D
Aspen tök jófej, legalábbis parkettán nyugisabb mint a summit volt, a tekerést majd holnap...léciléciléciiiiiii
Na megyek, relaxálnom kell mert gyilkolni fogok.

Bocs, muszáj volt:))

Helyzetjelentek: azt hiszem ráizgultam egy ernyőváltásra, tudom, jó kis ernyő a Rush is, de ez van. A fokozatosságról alkotott elképzelésembe lassan belefér végülis.
És végre teljesen átszellemültem nyárilag, a bizem átlaga 4.7, irtózom mindentől, amitől visszajön az az érzés, ami januárban kiütött, komolyan, képtelen lennék bemenni az osztályba az összes osztálytársam közé, pedig egyébként szeretem őket!

Na most egyszerre sír a szám meg nevet is: ordas volt tegnap ám, nagyon élveztem, szerintem életem legélvezetesebb repülése volt, (méltó úccsó repülés a summittal, valaki ráhajtott), mikor oda értem ahol eredetileg fürdeni akartam, végre sikerült kitekernem és totál bekattantam tőle, főleg mert elég reménytelenül éreztem magam előtte, kb tíz perce ott kavartam valami nullában és a csapattársam is elhullott.
Hazafelé meg teljes társadalomismereti kutatást végezhettem volna stoppolás közben, négy stoppal jutottam Szolnokig (volt ferrarisra festett bmw, meg 16 évesen házasodott romantikus hölgyemény, aggódó apuka és fogatlan zenész), onnan két román srác hozott be, ráadásul jófejek, bár az első kérdésük az volt, hogy miért szálltam be román autóba...
Ellenben most itthon ülhetek, bika az idő, és miért??! Mert retkes bizonyitványosztás van, ami anyám szerint iskolai nap, szerintem meg ezt ne ő döntse el, az én bizonyitványom vagymi...scheiße!!!! Ráadásul a horizonton valami 300-350 et írtak vitorlára, ez volt a 90 es napon is "mellesleg"...

Fúúú, annyira utálom a sok szerencsétlen idiótát!! Sajnálom kicsit, hogy nem létezik már természetes szelekció és az ilyen életképtelen egyedek is felszálhatnak a tömegközlekedésre... komolyan, ha valakinek az a legnagyobb baja, hogy az én kibaszott zsákom is ott van a kibaszott metrón, a kurva kapaszkodós oszlop mellett.
Amiből még van 11 egy kocsin belül!!! És van még fent is kapaszkodó, lógós, meg nem lógós, de neem, ő inkább elkezd baszogatni, mert olyan naaaagyon nagy problémát gördített elé az élet - jelen esetben én.
És persze, ezen nem kell felkapni a vizet, csak ha történetesen egyébként sem vagyok nagyon kedves hangulatomban, akkor ne álljon már neki feljebb, hogy nem tanusítok kellő tiszteletet, örüljön, hogy végighallgattam egyáltalán!
Bocs, tudom, nem kéne ezt így, de inkább ide...

A héten búcsút veszek a kis pirostól, mert vissza kell adnom a gazdájának, kicsit fáj érte a szívem, mert mégiscsak jó volt vele...előbb vagy utóbb meg csak lesz egy tarós kapcsolatom, addig meg rájövök, hogy mi legyen, mert most nem nagyon tudom mi van, remélem Rush-al nem lesz olyan szar mint Bérhegyen legutóbb.

Sába éppen egy ordas zöld sáskát kerget a székeken, hangosan nyávog hozzá, és úgy csinál, mintha valami hatalmas vadászat lenne, pedig szerencsétlen állat már csak sétálatni tud...

A mai nap szokásosan nagyon tanulságos volt, levontam a következtetést: a férfiak tulajdonképpen megbízhatóak, mert kiszámíthatóak egy csomó dologban, amiknek okát természetesen nem értem... És igazából nyugodtan és türelmesen szépen mindent meg lehet oldani - mármint mindenféle tökfölösleges aggódást.

Hú megint nagyon bölcs vagyok, lehet, hogy jobb ha inkább reggel írok és nem hazaérkezés után tízperccel, főleg mert a szokásos helyünkön voltunk, amit a "*" képen láthattok...

Éppen békésen punnyadok, mivel tegnap kicsit eldurvult a meccsnézés - konkrétan a Cactus Juice-ban kötöttünk ki (ahol még nem voltam de szerintem sokkal jobb, mint mondjuk a Morrison's) és az alkohol tűréshatárom 9/10 részét kihasználtam.
Tegnap előtt meg hosszasan keresgéltük Rebekával a Szimplát, nem a Kert-et, hanem a Kávézót (mint utóbb kiderült: a Kertész utcában van) , de nem találtam meg! Szerintem totálisan rossz sarkokon keresgéltük, de hihetetlen, hogy nem bírom megjegyezni az ilyesmit. Emőhöz menet legalább háromszor vesztem már el, pedig előtte vagy tízszer mentem oda vele!

Hááát. Azért most kicsit megrettentem, hogy most akkor ki, miér, mit álmodik? Le sem merem írni, nehogy beadja!
Az évnek vége, tolom parkolópályán, csak szépen nyugiban-na persze. Repüléses hiánybetegségemnek is súlyos tünetei jelentek meg. Jaa, és a "furcsa" szó új értelmet nyert számomra:)


Emőlány, kitartást!!!!

muhaha

*

Hát, most lett tele a hócipőm Sztálin elvtárssal, és csak azért könyörgöm, hogy reggel felkeljek az ébresztőre és befejezhessem a 2/2 es puskát...

19

hiányzik! ez azt jelenti minden OK.

Bitch-ek, már csak 4 nap!!!

Elengedett csütörtöktől, nem is kellett köröket futnom.

Pocoknak ezúton is köszönöm a mentőakciót, szükségem volt rá.

Jajj és kedvenc fizikatanárunk újra egyedülálló a wiwes adatlapja szerint (tehát nagyobb hatásfokra számíthatunk, muhaha:)), és bár valószínünek tartom, hogy ha nem lenne a tanárom, ezt észre sem vettem volna, így viszont előre kárörvendően mosolyoghatok a hétfői elmaradt házidogámhoz. Halál komolyan perverz módon élvezem, hogy a zavart mosolyából lassan csak a zavartság marad. Az vesse rám az első követ...

És most minden egy egészen kicsi hajszálon függ, egy halandó kényének-kedvének van kiszolgáltatva a személyes szabadságom. Más szavakkal: holnap kiderül, hogy elenged-e az ofőm csütörtökön. Még annyi, hogy nem tudom eldönteni, pozitívan értelmezzem-e a hasamhoz fűzött kommentet, a mai tömeges alvás után (németórán), miszerint olyan kényelmes, hogy otthoni használatra is tökéletes lenne...

Mivel a doktornéni kötelező fekvésre ítélt a gerincemben lévő "agyrázkódás" miatt, megint baromira unatkozom, amitől sokat olvasok, amitől sokat gondolkozom és egyből írok is róla.
Szóval nagy a megkönnyebbülés, mert reggel ezért fájt a hátam, de már tudom, hogy tök normális amiért rinya vagyok. Aztán, mint mindig ha valakivel beszélgetni kezdek, megkérdezték tőlem, hogy mit is szeretnék csinálni, és szertefoszlott a magabiztosságom, amivel eddig mindig rávágtam, hogy pszichológia lesz és kész.
Mert csak arra tudok koncentrálni, hogy egy hét, és repülhetek végre (még kéne két rendeset az mkk-ba), és megyünk Olaszországba bringázni, meg nekieshetek a jogsinak (neeem, nem én fogok lerohadni leghamarabb) ja és mellesleg korlátlanul élhetek éjszakai életet, muhaha...
Vicces ezt így ágyban fekve írni, de már csak két töri, egy matek, egy biosz és egy euritmia bemutató, amiről remélem felment gerinvelőm.

Éppen lelkesen üvöltök, hogy hi!, mögöttem a Stol és végre nem a földön fekszem a képen:)

Többi képek a pg-n és Suby
képei között, ő spanyol, nagyon kedves és ellestem tőle egy tök jó technikát: a forduló pontokat öntapadós papírcsíkra (olyan mint a cellux, itthon is van nagy tekercsben) írta, amit a gps/vario szélére ragasztott.

Egyébként kóros alváshiányom van és ma kapott tőlünk Adél (magyar-dráma) egy tevepárnát, ami egy szőnyeg szerű huzat, amit Imre (ofő) talált ki neki meditálási célokra...
Már csak 10 nap.

Csajok

Azthiszem kissé megrendült a bizalmam magamban, azért nem normális dolog bezúzódni a hegybe, főleg így nem (a sztorit mindenki ismeri és majd leírom, de mivel két napja folyamatosan mesélem és mindenki mást mond kicsit ((negó a lényeg)), kezdem nagyon utálni). Mikor felkeltem a földről és rájöttem a nagy helyzetre, először legszívesebben visszatekertem volna tíz perccel, annyira tehetetlennek és nullának éreztem magam...aztán mikor már az útán sétáltam jöttem rá, hogy azért örülhetnék is.
Szerencsére reggel semmi baja nem volt a hátamnak, bár minden izmom fáj, főleg a nyakamban, meg kissé szédülök, valószínüleg a fejem is kapott.
Anyámnak jobbulást itt is!
Ezt leszámítva az idő két napig fos volt, viszont amikor nem, akkor nagyon szép. Az első napi repülést is jól elcsesztem, de ekkora madarakkal soha életemben nem tekertem még! És imádom azt az érzést ami megszáll ahogy szépen bekészülök, várom az ablaknyitást sokad magammal és aztán végre huss...
A sátrazás nagyon kultúrált volt, a fiúk kevésbé, de ezen mondjuk nem lepődtem meg, és egyébként alaptalan volt a félelmem, miszerint négy nap túl sok lesz velük.

A legrosszabb az egészben az volt, amikor hazaértem. Régebben jó volt amikor végre ismerős útra értünk és a saját kádamban fürödhettem, de most inkább eltolnám valahová két hónapra. Nyomasztó visszarázódni a szokásos menetbe, szerencsére már csak ez a hét van...bár ha belegondolok, hogy mi lesz jövőre, azért attól sem vagyok nagyon lelkes. Najó, most alapból sem vagyok nagyon lelkes és közben éppen matekból kéne hajráznom, shit.