Blue Moon

Káosz.
Féléve először parkolópályán szombat este.
Három órája a U-turn termikelős játékát nyomom.
És még csak november van.
Tegnap öt perc üvöltözés után vettem észre, hogy üvöltözünk. De csak mert annyian néztek a villamosmegállóban.
Természetesen építőjellegű volt.
Remélem.
Nem tudom.
És még én mondok ítéletet, félelmetes.
Feketefehér?

Jó volt tegnap, újabb bulival meglepett boldog szülinapos arcot láthattam :)
A hely, Nababe, elsőre kicsit meredeknek tűnt, de aztán elkezdett élni ( egyikünk sem volt még, válságkezelésként foglaltuk, pince, arab vizipipázós fakkok és bolond tulaj, mindenbe szívesen tesz málnaszörpöt, sajnos a csocsó nem üzemelt, végül előkerültek a szambás csajok).
Jah és fenomenális tortát sütöttünk Violával (aki aktívan segített tálat nyalogatni) lila és rózsaszín cukorszivecskékkel a tetején.

Mindenki szeretett mindenkit.

Sokszor azon igyekszem reggelente, hogy előkaparjak valamit a sok álomból, amit éjszaka éltem és tudomásul kellett vennem, hogy legtöbbször semmire sem jutok.
Nem fogom ezt tenni többet. A legfélelmetesebb dolog, amikor azt kapom az arcomba éjszaka, amit gondosan kerültem ébren.
Igen, csak egy (három) álom.
Az ember összevissza álmodik egy csomó mindent, amit sosem látott-hallott-értett, nem beszámítható, nem hiszek a jövőbe mutatásával...
de azért...
ez milyen csúnya már, most így adja vissza a saját lelkem amit elkövettem ellene!?
Nehogymár azt képzeljem, én vagyok itt a kapitány?
Mert akkor most szólok, hogy nem képzelem azt és szeretnék egy nagyon békés éjszakát a mai napra.

A -> B

Most ellenállok a gyors tovasuhanásnak, ha egyébként nem is tudok. Attól félek, hogy nem elég korlát az, ami bennem van. Az igazságérzetem, valóságérzetem és a többi, mert hiába tartoznak hozzám, nem bízom bennük. Félek, hogy nem elég figyelmesek és mélyrelátók. És közben mindig az objektivitásra törekszenek, ami gyakorlatilag nem létezik.
De ez csak akkor ijeszt meg, amikor azt érzem nem figyeltem úgy, ahogy szerettem volna. Azokra akik fontosak.


Az ember nem tagadhatja meg önmagát (érzelmestülagyastul)- mutatja a mellékelt ábra.

Újra és újra kiderül számomra, hogy kurvára nem vagyok fotogén és vagy zacsival a fejemen fogok bulizni vagy elkobzom a gépeket...
tegnapi kedvenceim:

a két rosszarcú :D

Rékát egy alien éppen gonosszá teszi a szemén keresztül...én pedig élvezem asszem:)

...

nyugtató helyett, stb.

Kicsi vagyok, lássatok nagyobbnak. Léci. Meg jólenne ha békén hagynátok, csak egyedül ne.
Majd én eldöntöm, az én életem, várjatok türelmesen.



Ma már éreztem a tél szagát, meg a farkasordító hideg előszelét, ajjajj.
És nem is lettem kettes matekból, mert hármas, égés:)


Báj.

Chumbawamba, A38, acoustic, 21h

Jude, Neil, Boff

Kinyitottam a szemem, gondolkozni próbáltam, de az álom és a valóság elválaszthatatlanul keveredtek a fáradt, másnaposságtól tompa fejemben. Szavak, amiket nem lett volna szabad elfelejtenem, a paradicsomok a konyhapulton csillogtak a sötétben, mint holmi földöntúli lények és a telefonom egyszer megszólalt, talán sms volt, megnéztem, aztán álmodtam is vele.

És aztán rámtört, hiányzott, de nagyon, ahogy a napsütés hatására szét árad bennem a határtalan motiváció és még a felkelés fájdalmát is legyőzve egyszerre telefonálok, meteot nézek, kajálok.
És közben ott a lehetőség, a várakozásban a starthelyen, a levegőben, felhőalapon, csöndben. A házak árnyékait akartam megint fentről a pirosas késői napsütésben és a mezők színeit, madarakat.
Mint egy elérhetetlen szerelmemtárgyának(?) kedvenc mozdulatainak visszaidézésével elért szívsajgás, hát majdnem olyan volt.

Elnemfelejtősagytérfogatnövelés.
Túl egy jóleső tüsszentés sorozaton a karácsonyon morfondírozom, mint átfogó jelenség a műanyagtól a szeretetig. Meg nosztalgia, mert befértem a fa alá is - meglepetés, fehér vagy fekete az nem mindegy és az angyalok kimaradtak, azért olyan idegenek biztosan. A bukott angyalok etetésére pedig szigorú szabályok vannak, mondanám, hogy ám de nincsenek, azonban mégis.
Megyek a kádba aludni.

Lope de Vega: A kertész kutyája

"Ismered azt a mesét,
Melyben a kertész kutyája,
Bár nem éhes, társai
Csontját mégis megszaglássza?"









Various Effects of Love

To faint, to dare, to be furious,
Surly, tender, giving, restrained,
Heartened, mortal, dead, alive,
Loyal, disloyal, cowardly, confident,
Not find, beyond our dear, center and rest,
To display joy, sadness, humility, pride,
Anger, bravery, furtiveness,
Satisfaction, offense, distrust.
To hide your face to patent disillusionment,
To take poison for a soft liqueur,
To forsake benefit, to love harm;
To believe that heaven can be housed in hell;
To lay down life and soul for disillusion:
That is love. Whoever has tasted it knows.

1641

Megdöbbentően régen. Ez lenne az időtlenség? Elmerülhetek ebben a morbid mazochizmusban, most befogadó vagyok, de mikor nem? Baj nem lehet belőle:)

Letisztult. Előrelátó. Felhasználóbarát. Napersze:)

És: Hamlet, feszültség valós és eszmei között, ahogy azt kell.

Vége. (Folyt. köv. január 12.től)

az eresz

Új erkélylakónk van:)

Alapvetően nem gondolom, hogy negatív lennék, de a tegnapi napom az ördögé volt, ha nem akkor meg neki adom:)
Felkelés hatkor, visszaalvás és aztán később ismét ébredés, begyógyult szemekkel plafonra meredés és álmos nyugalom egészen két másodpercig, amikor belélm nyilallt, hogy basszameg biosz szóbeli - kitámolygás, rendeskislány álruha öltése ( szemfestés, tekintettel a halványzöld arcszínemre, amit egy zombi is megirigyelhetett volna), magassarkúban busz után futás és telefon otthonhagyása.
Az angol írásbeli előtte pont arra volt jó, hogy felidegesítsem magam azon, hogy hiába vagyok kész az írással fél órával a vége előtt, nem mehetek ki. Mert csak. Utána biosz.
Igazából az egész csak azért érdekes, mert életemben nem szóbeliztem még, ellenben erre kapom az évvégi jegyem. Nulla visszajelzés, rezzenéstelen ábrázat: na majd most megmutatják, hogy az érettségin is kaphatok szemét kérdéseket.
De ezt eddig is tudtam, és hiába vagyok logikus, ha valamit nem vettünk át, akkor magamtól nem tudom. Hogy a koenzim-A a mitokondriumban képződik. Hihetetlen érdekes, de kurvára nem tudtam természetesen.
Szarul sikerült vizsga utáni dühroham és az emberiség hosszas gyalázása.

És mára csodák csodájára elmúlt: angoltanárok teljes lenyűgözése, bika biosz írásbeli és sárga levélkupacban fetrengés, színház (Katharina Blum elveszett tisztessége).
Hazafelé kaptam egy lelkes "mammamia, beautiful"-t, teljes hangerőn, miközben szüleim mögöttem sétáltak, mire anyám felelősségre vonta apámat, amiért nem törte le a pasi derekát. Apám nem törte le, csak gyanakvó arccal megkérdezte tőlem, hogy máskor is be szoktak-e szólni, szakadt tornacipőben például. Mert szerinte a szakadt nők genetikusan vonzóak, olyan mint amikor egy ősember elkapja a csajt és beviszi a barlangjába...ennyit a felelősségteljes apámról:)

Úrrá lett rajtam a rendszerezési mánia, mintha tudat alatt attól félnék, hogy lemaradok valamiről az életben. Ami egyébként teljesen biztos.
Másrészt viszont érthető, mert ugye 90 év az nem olyan sok és így is elég optimista voltam:)

*

más:

6. tétel: görög-perzsa háború, Athén virágzása és bukása, max pontosra, love, peace, zen, stb :)

Igaza volt a sziú indiánoknak: az ember legnagyobb ellensége saját maga.


gyk.: vesztes vagyok és hülye is

(a hadviselésben kizárólag)

utálok veszteni