Most ellenállok a gyors tovasuhanásnak, ha egyébként nem is tudok. Attól félek, hogy nem elég korlát az, ami bennem van. Az igazságérzetem, valóságérzetem és a többi, mert hiába tartoznak hozzám, nem bízom bennük. Félek, hogy nem elég figyelmesek és mélyrelátók. És közben mindig az objektivitásra törekszenek, ami gyakorlatilag nem létezik.
De ez csak akkor ijeszt meg, amikor azt érzem nem figyeltem úgy, ahogy szerettem volna. Azokra akik fontosak.


Az ember nem tagadhatja meg önmagát (érzelmestülagyastul)- mutatja a mellékelt ábra.