ma sikerult egesz jol felkelkem, meg kezdem megszokni a 10 oras igenybevetelt, nagybatyammal tok jol kijovok, jofej, vicces, hogy mennyire nem hasonlit apamra:)

egyebkent meg Hexenek lettem minositve, hugom tegnap a fejemhez vagta, hogy nem vagyok normalis, viszont biztosan ket szemelyisegem van, egyebkent meg egy gonosz szemet vagyok es ha el akarok erni valamit, akkor akarkin atgazolok erte...hat elgondolkodtato, jo h kijott...

soha tobbet nem akarok palacsintat enni, a sor viszont nagyon jo:)

na joreggelt

estenkent 1 kor vegzek, olyan hulla faradtan, hogy ilyet meg nem lattam, most meg rohanok zuhanyozni, be kene szereznem valami durva porgetot, bar tegnap azert pina coladaztunk kicsit:))

kedvencem: hast du ein freund - nur so oder ach so? :)))

muhaha, jelentes munchenbol:

kurvaszar ido van, ezert nem is dolgozom mar most, de a fesztival - tollwood-nagyon vicces, ordas jo cuccokat fogok venni, mindenfele kaja van meg zene meg alkohol, egyelore nagy a pangas az eso miatt, de majd csutortoktol:)

most mindjart bealszom, majd reszletezek, a railjet jelesre vizsgazott nalam:)

Akartam írni egy szépet és hosszút, de most csak azt várom, hogy végre ne lássam egyik kedves szülőmet sem három hétig.

Miért van az, hogy majdnem bárki képes velem érthetően beszélni, leszámítva őket, akik még mindig azt hiszik, hogy egy kis hülye vagyok? Nem gondolom, hogy valaki azért mert szülőm, fel lenne jogosítva rá, hogy folyamatosan kritizáljon nevelés címen, elitéljen azért, mert nem értek egyet vele, minősítsen, azért mert nem vagyok olyan, mint ő. Eléggé. Basszák meg, hogy soha nem jó nekik semmi úgy, ahogy én csinálom, mert az biztosan szar, ha még nem az, akkor az lesz és egyébként is életképtelen vagyok. A Tajgetoszhoz kicsit késő már.

.

Végeeeee! Érett nő vagyok, húúúú:)

(Mind a három jól sikerült nagyon, most már csak a felvételin kell mantráznom, meg kibírni három hetet repülés nélkül, de utána...)

Este hivatalosan is éretté nyilvánítanak, aztán bankett, aztán Balcsi, aztán München, szóval lehet, hogy egy darabig nem lesz szabad kapacitásom itt tombolni:)


Most nagyon boldog vagyok az új helyzettől, persze hiányozni fog, de már ideje volt. Hihetetlen!

Jöttem relaxálni, ha már anyám itthon van és más formában nem teszi ezt lehetségessé...
Szóval igyekszem nem strébernek érezni magam, mert talán inkább egy magyar kettes, mint innen ez a felhőkép:)
Azért asszem ha vasárnap jól néz ki inkább felavatom az elvileg csütörtökön érkező szárnyam, mintsem a hasam süttessem (istenem egy tábort nem bírok ki rendesen). Aludtam két órát véletlenül.
Zárcsere lesz.
Kezdem magam kellemetlenül érezni a holnapi vizsgázás okán, Adri megható kedvességgel adta át az összes puskázós tapasztalatát, ő a tollra esküszik.
Fel is teszem a legújabb vicces képeinket...utálok tanulni...leszarom, hogy miért van Medvének 10.000 lelke! Egész évben ezt boncolgattuk, most már kezd kicsit unalmas lenni. Kurvaunalmas inkább.

AAaaadejóthisztizteem, meg megtaláltam a számot amire tegnap a megállóban táncikáltunk, mikor megállt mellettünk egy nagy sötét kocsi egy ehhez passzoló emberrel a volánnál és bömbölő zenével:

...I like the way you move!:))) Yeahh:D

Na, húzok innen, most.

Beütött a káosz:
semmi tanulás, ordas kupleráj a szobámban, tengerimalacok keresése esőben zseblámpánál, miután lentfelejtődtek, lakáskulcs elhagyása és három óra baszódás, erkélyre felmászás, húgom keresése, lemerült telefon, szomszédok zaklatása, következő hetek megtervezetlensége, és az összes eddig felsorolt tény leszarása.


Majd holnap:)))

hmm:)

Hát, szomorúan jelentem, hogy kis vörös macskámat tegnap elütötte egy autó, kioltva ezzel rövid kis életét (két évet sem élt...). Most persze örülök, hogy nem volt ideje durván hozzámnőni.


A mai repülést nem kommentálom, elég sokat lelkiztem rajta (tőle) a leszállóban, de egyrészt ez van ( a lerohadás mindig kihozza az ember legrettenetesebb gondolatait), másrészt majd holnap.

Éppen Dénest (valami mezőn egy lemerülő mobillal a határ közelében) próbáljuk megtalálni a Google Earth koordinátáival, Adri a kocsiban, én a gép előtt:)

a világba bele

ahoj poplacsek

Újabban minden kis történésből induló gondolatsor végeredménye ugyanaz a nem túl megnyugtató következtetés: nincs jó és rossz. Én döntök - ha nem is feltétlenül a jólfejlett agyammal.

És egyébként meg itt van, kurvára szép, komolyan, csak éppen szorongathatom kicsit még, aztán elkopik, mert miért ne...milyen hihetetlen szemétség! Utálom, tényleg utálom, de a kétségbeesés most (már?) nem aktuális. Élénken bevillant az emlék, ahogy az óvónénink mindig azzal vigasztalt: (...) majd elmúlik, majd nem fáj. Igaza van. Elvileg:)



Tekerni, siklani szeretnék, nagyon.

"ugyanmár, jóéjszakát"

Hol volt, hol nem volt

Welcome to the real world?

Megadom magam (és nem csak a tegnapi koncert miatt). Hanem mert ezt érzem helyénvalónak - nem gondolom, hogy az lenne természetesen, de most szemétségnek (ostobaságnak?) éreztem volna bölcs gondolataimmal felülírni valamit, amiről semmit nem is tudok, még akkor sem, ha semmi sem a régi érzésem van.

És iiigenn, lesz majd valami, meg következmény, de az ideális létezésről alkotott elképzelésem több sebből vérzik, én meg nem sietek, nem várok semmire és senkire, még akkor sem, ha mindjárt vén szatyor leszek.


Jó volt végre lovagolni tegnap - annyi jó dolog van a repülésen kívül, de csak a rosszidő marad rájuk. Az ominózus szám két verziója. Bé, élőben, sötétben, satöbbi:)

Anyám kedvesen figyelmeztetett, hogy vote or die és istentelen izomlázam van. Fontos információ még, hogy a hormonháztartásom kevéssé finoman jelezte, hogy valami készül: brutális gyilkosságot követtem el egy smarties tartalmú csokinyuszi ellen (amit alapjáraton ehetetlennek tartok, de a béltartalma most már az ényém lett muha).

A három legundokabb tény:

1. Nemtudom. 

2. Holnap 13:30-tól kezdődik a kivégzésem.

3. Holnap lesz jó az idő.