Megadom magam (és nem csak a tegnapi koncert miatt). Hanem mert ezt érzem helyénvalónak - nem gondolom, hogy az lenne természetesen, de most szemétségnek (ostobaságnak?) éreztem volna bölcs gondolataimmal felülírni valamit, amiről semmit nem is tudok, még akkor sem, ha semmi sem a régi érzésem van.

És iiigenn, lesz majd valami, meg következmény, de az ideális létezésről alkotott elképzelésem több sebből vérzik, én meg nem sietek, nem várok semmire és senkire, még akkor sem, ha mindjárt vén szatyor leszek.


Jó volt végre lovagolni tegnap - annyi jó dolog van a repülésen kívül, de csak a rosszidő marad rájuk. Az ominózus szám két verziója. Bé, élőben, sötétben, satöbbi:)

Anyám kedvesen figyelmeztetett, hogy vote or die és istentelen izomlázam van. Fontos információ még, hogy a hormonháztartásom kevéssé finoman jelezte, hogy valami készül: brutális gyilkosságot követtem el egy smarties tartalmú csokinyuszi ellen (amit alapjáraton ehetetlennek tartok, de a béltartalma most már az ényém lett muha).