Akartam írni egy szépet és hosszút, de most csak azt várom, hogy végre ne lássam egyik kedves szülőmet sem három hétig.

Miért van az, hogy majdnem bárki képes velem érthetően beszélni, leszámítva őket, akik még mindig azt hiszik, hogy egy kis hülye vagyok? Nem gondolom, hogy valaki azért mert szülőm, fel lenne jogosítva rá, hogy folyamatosan kritizáljon nevelés címen, elitéljen azért, mert nem értek egyet vele, minősítsen, azért mert nem vagyok olyan, mint ő. Eléggé. Basszák meg, hogy soha nem jó nekik semmi úgy, ahogy én csinálom, mert az biztosan szar, ha még nem az, akkor az lesz és egyébként is életképtelen vagyok. A Tajgetoszhoz kicsit késő már.