pedig már éppen kezdtem volna mondani magamnak, hogy azért van, ami változik. utálom azokat a pillanatokat, amikor az arcomba vágják, hogy csodák márpedig kurvára nincsenek. vagy legalábbis sokkal többet kell értük szívni:) de ez valahogy olyan hamar elfelejtődik...

most értem a kezdeti lendület végére és már ha akarnék sem tudnék visszafordulni. utálom a hideget.


a gyakorlatban ma két harisnyával megoldom.