Először is: Boldog szülinapot Anyám!! :))

Ma nagyon érdekes dolgok történtek velem, ami ellensúlyozza az iszonyatos mennyiségű taknyot a fejemben...hihetetlen, 30 fokban, leszállás után semmit nem hallottam.
Szóval, reggel odajött egy ellenőr a villamoson, hogy ez túlméretezett csomag (a zsákom mármint) , én pedig reflexből ránéztem hitetlenkedő arcal és azt mondtam neki, hogy na ne hülyéskedjen már. Mire rájöttem, hogy ezt nem kellett volna tennem, elkezdett vigyorogni és szónélkül elment.

Ezek után végre kiderült ki volt a sárga Nova a csütörtöki teamben, és még ki is tekertem elsőre.
Sajnos innentől nem volt olyan szép a történet, azthittem nyugodtan mászkálhatok délfelé, mert nincs szél, de aztán mikor visszaindultam kiderült, hogy volt, persze akkor már full kék volt minden mögöttem, szóval nagyon nem láttam értelmét folytatni arra, kicsit mászkáltam Szekszárdnál aztán felhívtam a többieket fentről (ilyet még sosem), és ők már jöttek értem, szóval a hídhoz repültem.
Ez egyébként három órát vett igénybe:)
Sajnos ekkor a telefonom lemerült, szóval gondoltam simán besétálok az 51-re, japersze, 4km után vett fel egy ember, (basszus ha az M9 en felvesznek akkor akárhol) kölcsön adta a teloját és így mindent megoldott, pedig már nagyon kezdtem elveszettnek érezni magam, meg reménykedni, hogy a többieknek van annyi eszük, hogy hazamennek nélkülem.
Eléggé sajnálom a napot, mert jó volt az idő, de totál rosszfelé indultam eleve.
Elvileg ha mindig megpróbálom, akkor előbb vagy utóbb (sajnos gyanítom, hogy utóbb) egyszer tökre vissza fogok jutni, szóval holnap folyt. köv.
Tudom, hogy elfelejtettem valamit...basszus

Rinya lesz-->

UTÁÁÁLOK 30km-t repülni!!! Pont mire már egészen rákattanok, a földön találom magam a melegben és porban, fölöttem még él az idő....szörnyű. És az a baj, hogy nem tudom kivételesen hol csesztem el, mindig szoktam kb, de ma valahogy nem volt választásom, egy felhőm volt előttem, az szétesett fölöttem, lehet, hogy ott tudtam volna tovább tekerni ha...mindenesetre nem értem oda a következő cucchoz, nem sok hiányzott sajna. És az a baj, hogy múlthéten is ez volt, és kétszer ugyanúgy(oké, nagyon hasonlóan) elcseszni már bénázásnak számít:)

Mindenesetre megtaláltam életem első farmergatyáját, ami nem kicsit, nem nagy, nem túl világos és a húgomé. Egyelőre:) Hihetetlen, hogy nem képesek többféle emberlábra nadrágot csinálni és ha nem vagy szabvány akkor beszopod...Ennél már csak azt utálom jobban, hogy női cipőben ( nem sport, nem ms, sima mászkálós) nincs nagyon 41-nél nagyobb, pedig én még nem is vagyok egy zsiráf!

baszus, imádom ezt, már meg is nyugodtam

:)))

Ilyeneket talál az ember a levelei között, ha nem vigyáz... :D Azért kösz a feltételezést!

(szólok ha lesz sajátom)

Travelling to another dimension...

Istenien időzítettünk, ordas szél, zárt felhőzet, eső és HIDEG volt lent. De így is tökéletesen kikapcsoló volt, most léptem vissza a földre, mikor leszálltam a vonatról (4 óra alvás yeah) és kiderült, hogy nagyon szép törzsi tetoválásokat tudok rajzolni és kettőig aludni, szeretem a Tortúrát és még mindig tudom fejből a hamupipőkét, a víz eléggé hideg és üres volt, a zuhanyban sincs melegvíz, bika volt a kishangfal és az élet dolgain két napon át szakérteni nagyon fárasztó, persze mert alapos vagyok bizonyám:)

Húú, hideg az éjszaka, régóta nem volt ilyen, holnaptól pedig hullámszelés Pocokkal a Balcsin, már évek óta nem voltam, de most van ház, szörf, stb:)

Itt ülök és várok és várok és semmi nem történik, várok és senki nem jött velem délre, aki meg igen arról nem tudtam, és annyira hülye sport ez, gyilkolni tudnék...pontosabban azt sem, kurvára elkeserítő...
Közben meg egyáltalán nem vagyok képes előre tervezni, két napnál előrébb nem is látok, ráadásul nem is érzek késztetést ilyesmire, ha végre valami tényleg fontossá válik , akkor arról kiderül, hogy esélytelen (nem volt még kivétel eddig, de el bírnám viselni). És ezen kívül nem érdekel semmi. Életemben először totálisan nincs kedvem embereket látni, legsziveseben elhúznék remetének valami ordas hegyre...és semmi mást nem csinálnék az íráson, olvasáson és alváson kívül.

Öncélú repülős bejegyzés következik.
Már itthon is vagyok, hála az összeszedőimnek (Emő, Gábor, kössziii). Hát, ma nagyon tanulságosan lerohadtam, a nagy kékség a starthely fölött azt eredményezte, hogy elég alacsonyan hátraslattyogtam, a Csobánc mögötti második hegynél sikerült kitekernem (közben sokszor megfogadtam, hogy ilyet többet nem:)), fél négy után indultam csak, előtte nem nagyon volt semmi, összesen négyen tudtunk egyáltalán elindulni (pedig nagy ribanc repülést terveztünk, next time), szóval nem annyira voltunk jóhelyen...enyhén szólva...és nem tudtam rendesen oldalazni amerre akartam mert beerősödött a szél és ordasmód süllyedtem, egy rossz döntés elég volt, hogy beleálljak a földbe. De az előtte lévő egyórás szenvedés építő jellegű(remélhetőleg), és szép a Balcsi is nagyon.
Azt hiszem be kell szereznem egy térdmelegítőt mert a fájós gyűlöli a hideget, meg a lábtartót is, igazából a kezem is eléggé KO, mert sosem veszem fel a kesztyűmet, megint kezdhetek listát írni a nem megcsinált dolgaimról...de ennek végetvetek:)
Jó volt végre két év után az oktatómmal kimenni egy starthelyre, repülni nem repültünk együtt, de kb egy éve hegyen sem voltam vele nagyon (K.P.) és tulajdonképpen az első telem végig fagyoskodta velem újlakin, csak azért, mert nekem vicces volt félórát lejtőzni, még akkor is ha kockára fagytam közben.

Ma végre kialszom magam, muhaha

Sosem vagyok egyedül, amikor igazán szeretnék, nagyon unom. És azthiszem ha egyszer lesz egy saját lakásom, oké, akár egy szobám úgy rendesen, akkora zár lesz rajta, és akkora szigetelés, hogy még egy bomba sem fog behallatszódi...rohadtul nem normális dolog, hogy családi szentégtörés ha magamra zárom a saját ajtóm!! És nem is bunkóság! Az viszont igen amikor még zuhanyozni sem lehet anélkül, hogy becsörtetnének valami baromsággal a fürdőszobába...
Nem akarok olyan ember lenni aki az összes gyerekkori sérelmét a saját gyerekén éli ki, de ezt megjegyzem, soha nem fogok beslattyogni szó nélkül a magánszférájába.

Annyira jellemző, gondoltam úgysem érek el a Kecskeméti cuccig, megnéztem azért kb merre kerüljek, aztán persze akárhogy oldalaztam a végén le kellett szállnom mert nagyon sodródtam arra, bele is repültem valamibe, amiről nem sikerült biztosan megtudnom mekkora vétség, mindenki mást mondott eddig...de mindegy, a lényeg, hogy végre nem egyedül toltam, hárman mentünk egy sárga Nova, Lóránt meg én aztán egy nagy madár is jött, visszavonok minden gonosz megjegyzést amit a Rush-ra mondtam, egészen visszaadta az önbizalmamat (azért holnap felteszem pg re).

Ma éreztem először olyat, hogy van lelkem, és teljes függetlenül néztem ki a szememen keresztül, mintha a testem csak egy burok lett volna, a levegő mintha vízként nehezedett volna mindenre, de meleg volt mint az aszfalt, amikor sokat süti a nap és már akkor tudtam, hogy ezt is le kell írnom, olyan lesz mint álmot leírni az éjszaka közepén, hogy reggel visszakapom?
Fontos tényező még most, hogy iszonyatosan repülhetnékem van, és nem folytatom, télleg nem tudom mit keresek itt

Emővel tegnap hatalmas kutatást végeztünk a Tescoban mialatt vásároltunk: csak fogyasztóteából és óvszerből volt készlethiány. Ma pedig jelentem végre nem tévedtem el, biztos az anyai felügyelet volt az oka. Kennynek pedig éppen kistestvére fog születni. Hát ennyi.

Hazafelé a villamoson már kiéhezve vártam, hogy rászabaduljak az mp3 töltényeimre, és most végre itt vagyok.

*
Siren

and you know you're
gonna lie to you
in your own way

know know too well
know the chill
know she breaks
my siren

never was one
for a
prissy girl
coquette
call in for
an ambulance
reach high
doesn't
mean she's
holy
just means
she's got a cellular
handy
almost
brave
almost
pregnant
almost in love "vanilla"

and you know you're
gonna lie to you
in your own way

and you don't need the light
to guide you though this
*

Újra itthon, kisimult arcal, enyhén leégve. Első két nap naplementés lejtőzés, utána két nap rendes repülés, ordas szép sziklák meg felhőalap. Az odafele úton sikerült mindig jó fülkébe ülnöm, kint pedig vigyáztak rám rendesen. Lehet, hogy a radonos víztől, amiben fürödtünk ( és amiben lehet, hogy a patkány is fürdött), de mindenesetre annyira belazultam, hogy képes voltam ma három órán keresztül lelkesen vásárolni, amit egyébként nagyon utálok. Az eredmény nagyon bika:)

Azért egy ekkora boly közepén tekerni hihetetlen érzés, kerülgettek szegények rendesen, tök jó volt fentről végignézni, ahogy csinálják a feladatot, majd szerzek jó képet róla, mert ugye én megint nem vittem gépet.

Kicsit hiányzik az egész.

12:39 kor indul a vonat Nisbe, én pedig rajta leszek egészen biztosan, igazi menekülőművész lettem.

Sajnos ma egy ordas, fákat taroló és ezzel lábat összezúzó, de végülis csak beadta horror start után (alapból elkésve a tömeg miatt, gerincirányú szél, nem élveztem kivételesen) Miskolcon kikoppantam, a lábam kék, a variom kijelzője KO és oda sem tudtam rendesen figyelni ezért a repülésre.
Nézhetném a jó oldalát, elég kemény idő volt, olyan felesből négyes, megint fél, rángatott rendesen, de semmi para nem volt, mondjuk nem álltam volna neki fényképezni nagyon. És még haza is hoztak.

Itt várok arra, hogy mindenki felkeljen, hétalvók, mi van már!?

Ma nem volt repülés, volt viszont nagybácsim 50. szülinapjának ordas megünneplése, első közös lerészegedés apám haverjainak társaságában és unokatestvéreimmel családosan, kaptam sok életvezetési és mit ne csessz el tanácsot a sok vén fasztól, meg hogy faterom miattam őszült meg, édesek voltak, meg vagyok hatódva, életem első családi eseménye, ami miatt nem sajnálom a repülést így utólag sem:)

Hazaértem, és túl sok időm maradt azon gondolkozni, hogy már Július van, meg már mindjárt 20 éves leszek, meg érettségiznem is kell majd, sőt repülni sem repültem majd egy hete, volt még Zongoratanárnő, 24, összes újságolvasás bepótolása és ordas mennyiségü telefonálás.
Igen, a telefon, szerintem az első eszköz ami komoly függőséget idézett elő nálam.
Először csak a hol, kivel mit, mikor, kések opciók léteztek, aztán viszont alattomosan elkezdődött a várakozás. Biztos nem hallottam megnézem, de nem, nem hívott, nem írt, nem még mindig nem, jó leszarom, nem fogok itt szobrozni, arrébteszem...akkor három percenként najó nézzük meg, hátha, oké még mindig nem. Megszólal, vééégre, gyomor összeugrik, de csak apám/anyám/kutya-macska/stb...teljes csalódottság, lemondás. És akkor egyből ír a kis aranyos, bárkiről legyen is szó és bármennyi átkot is szórtam rá az előtte eltelt 30 percben.

Jelentem, múlik a szer hatása, máris rámtört a valóság, mellbe vágva, mint egy igazi drogost (nem, nem segített az sem, hogy századszor néztem meg a Blöff-öt). Azt hiszem nem kell teszteket kitöltenem, mert érzem így is a súlyát.
Szóval a békés semlegességet érzelmi téren felváltja a teljes káosz és a repülés utáni olthatatlan vágy sem segíti a helyzet uralását. Próbálok itthon is lenni, de kezd elszabadulni a pokol, szerintem éppen itt volt az ideje.