Öncélú repülős bejegyzés következik.
Már itthon is vagyok, hála az összeszedőimnek (Emő, Gábor, kössziii). Hát, ma nagyon tanulságosan lerohadtam, a nagy kékség a starthely fölött azt eredményezte, hogy elég alacsonyan hátraslattyogtam, a Csobánc mögötti második hegynél sikerült kitekernem (közben sokszor megfogadtam, hogy ilyet többet nem:)), fél négy után indultam csak, előtte nem nagyon volt semmi, összesen négyen tudtunk egyáltalán elindulni (pedig nagy ribanc repülést terveztünk, next time), szóval nem annyira voltunk jóhelyen...enyhén szólva...és nem tudtam rendesen oldalazni amerre akartam mert beerősödött a szél és ordasmód süllyedtem, egy rossz döntés elég volt, hogy beleálljak a földbe. De az előtte lévő egyórás szenvedés építő jellegű(remélhetőleg), és szép a Balcsi is nagyon.
Azt hiszem be kell szereznem egy térdmelegítőt mert a fájós gyűlöli a hideget, meg a lábtartót is, igazából a kezem is eléggé KO, mert sosem veszem fel a kesztyűmet, megint kezdhetek listát írni a nem megcsinált dolgaimról...de ennek végetvetek:)
Jó volt végre két év után az oktatómmal kimenni egy starthelyre, repülni nem repültünk együtt, de kb egy éve hegyen sem voltam vele nagyon (K.P.) és tulajdonképpen az első telem végig fagyoskodta velem újlakin, csak azért, mert nekem vicces volt félórát lejtőzni, még akkor is ha kockára fagytam közben.

Ma végre kialszom magam, muhaha