Sokszor azon igyekszem reggelente, hogy előkaparjak valamit a sok álomból, amit éjszaka éltem és tudomásul kellett vennem, hogy legtöbbször semmire sem jutok.
Nem fogom ezt tenni többet. A legfélelmetesebb dolog, amikor azt kapom az arcomba éjszaka, amit gondosan kerültem ébren.
Igen, csak egy (három) álom.
Az ember összevissza álmodik egy csomó mindent, amit sosem látott-hallott-értett, nem beszámítható, nem hiszek a jövőbe mutatásával...
de azért...
ez milyen csúnya már, most így adja vissza a saját lelkem amit elkövettem ellene!?
Nehogymár azt képzeljem, én vagyok itt a kapitány?
Mert akkor most szólok, hogy nem képzelem azt és szeretnék egy nagyon békés éjszakát a mai napra.