Eléggé másnapos vagyok, de beteg legalább nem lettem (pedig minden okom meg lett volna rá, az egész családom egy influenza tenyészet).

Tegnap két síkon éltem az eseményeket: az egyiken életemben először volt (van, nagyjából) egyenes hajam, szétizgultam magam a latin tánc miatt, aztán persze teljesen jó lett az összes többivel együtt. A beszédek megérnének egy egész postot, az egyik azért mert annyira béna volt (a legnagyobb csalódás az elmúlt egy évben legalább), a másik viszont minden tekintetben tartalmas és alapos (5-0 Imrének...).

Ezek után - közben - a tizenhárom év nyomait véltem felfedezni az összes osztálytársam arcán, síró nagymamák és meghatott szülők.
A másik valahol a próbákon kezdődött unokatesóm "öltönyben legyek?" SMS-ével...aztán egyszercsak véletlenül (orbitális hiba folytán) párba kerültem a szőkével, fertőző sírás és ölelgetés kezdett terjengeni a színfalak mögött (majdnem előtt is), utána pedig (kérdés, hogy mitől -  a ruháknak benne volt a keze) az egy főre jutó libidó mennyisége rohamosan növekedni kezdett. 
A vége természetesen az lett, hogy ismét a sárba taposták az egómat, tekintve, hogy szerény személyem általánosan szexel kombinált baráti kapcsolatok iránti vágyat kelt a körülöttem lévőkben - tisztelet a kivételnek, akit ezért (is) meg tudtam volna ölni, hogy őszinte legyek - mást viszont kurvára nem. 
A többi fontos marad a fejemben, újabb alvás-session kell.

És valószínüleg ez az én hibám, akárhogy is nézem.
Képeket majd ha megkaptam.