2009. február 12., csütörtök

 - Ó te drága, hogy igyekszel, jólesik komolyan. Jó veled érezni, hogy mindannyian emberek vagyunk csak, de ez mégis csodálatos dolog...
Csinálod, mert szükséged van rá, mert így élhetsz igazán, érzed, hogy előre visznek a tetteid és te is azokat.
És hát shit happens ugyebár:)

Nagy lófaszt már elnézést, el kell, hogy szomorítsam magam, de nem ez történt. Az történt, hogy tél van, érettségi, meg jelentkezni is kell valahová. Ezen kívül pedig semmi. 
Néztem ki az arcomból és semmit nem léptem, amitől most jobb lenne. Nem vethetem más szemére ugyanezt, akármilyen szivesen megtenném. 

Ha lenne fogadó kapacitás. Miért szeretném én azt ennyire hmm? Hmmmmmmmm???!

Nincsenek megjegyzések: