Őőőőőőőőőőizé. Ötödször futok neki valahogy értelmes módon megfogalmazni a problémát, eléggé terápiás hatást remélve tőle:)
Ismét beütött a para (szokásos önértékelős), az okot megint nem sikerült megértenem. Percenként másképp látom magam, közben pedig tudom, hogy a realitás rég nincs benne. Már eggel éreztem, hogy gáz lesz, először csak kényelmetlen, mintha valami gátolna a szabad mozgásban, aztán egyre kevésbé tudok másra gondolni, egyre feszültebb vagyok, aztán szép lassan szorongásig fajul a dolog. Kívülről azthiszem csak annyi látszik, hogy sokkal agresszívebb vagyok, mint egyébként.
Az érzés kb. egyszerre düh és kétségbeesés, hogy ki akarok szakadni a testemből, félelem, hogy nem vagyok itélőképes állapotban (finoman fogalmazva), aztán szomorú beletörődés a megváltoztathatalanba. Most ez még nem jött el, sajnos. 
Lehetséges okok, hátha ettől:
az érettségi, mint teljesítménykényszer, a repülés, ami tökéletes tünetmentesítő, de közben szintén teljesítménykényszer, az xc open, amit nagyon vártam és amire a ballagás miatt nem fogok tudni kimenni (az egész iskolai baszakodás, de ebbe bele se megyek inkább). A tudat, hogy két hónap múlva 20 éves leszek és eddig csak az derült ki, hogy miben vagyok selejtes, az sajnos nem, hogy mik a különleges képességeim. Ez nem tudom, hogy miért fontos egyébként:) De most nincs lehetőség kamázásra, keményen szembe kell néznem a ténnyel, hogy ezek a dolgok nagyjából 16 éveseknél reális problémák, nálam pedig még most is előkerül az egész életemben egyedül leszek érzés, mert nem találok indokot arra senkinek, hogy ezt külső szemlélőként végig akarja asszisztálni. Konkrétan azt képzelem, hogy olyan leszek, mint az anyám, akire apámon kívül senki nem néz nőként, és most lehet köpködni, mert kurvára nem ezt érdemli tőlem.

És óigen, ezt senki nem fogja megoldani, ezeken szépen addig kell pörögni, amíg nem küzdi le őket az ember, gondolom, még az sem kérdés, hogy minek! Komolyan, soha nem éreztem olyat, hogy nincs olyasmi még a világban, ami érdekelne és amiért érdemes lenne, stb...egyszerűen csak nem értem, hogy ez mennyiben normális illetve ki mondja meg, hogy mi az. 
Nem, nem normális, csak természetes, nekem legalábbis.