üresjárat. sok szálon futnak az események, egy jelen és közeli jövő kellemes pörgései, egy sokkal távolibb jövő optimalizálása és egy lassú, múltból előtőrő, nagyon felkavaró gondolatfolyam. és ez utóbbit sikerült az elmúlt egy hónapban parkolópályára tennem, egészen mostanáig. most jött el a szükséges rossz ideje (úgylátszik), végigfutni rajta, csak azért, hogy minden a helyén legyen. nem szeretek hátranézni, de nem fakultatív.
egy kurvanagy szélmalomharc, mert még vonzóbb, ami mögöttem van, mint ami előttem, én meg megyek oda csakazértis, mert azt akarom, de senki nem fog vállon veregetni, hogy jól csinálom (jaj de édes, hogy még mindig erre lenne szükségem), napi egy taknyoncsúszás-talpraállás, aztán meg igyekszem az összes meglévő érdeklődésemnek megadni a helyet.
miért akarok egyáltalán mindent jól csinálni? számomra teljesen érthetelen meggyőződésem, hogy fontos menni valami felé, miközben semmi konkrét értelme nincs az egész életemnek, de nem is kell neki, és én meg csak akkor tudom élvezni, ha megvan a haladás-illúzió...
kell a lehetőség bebizonyitani, hogy nem vagyok kevés, vagy inkább azt, hogy teljesen mindegy, mert ez nem lényeges - nem vagyok jó barátja magamnak, nem tudom hogyan kell változtatni rajta.
szerencsére kijött a húgom és nem kell ezen flesselnem(sic!), mert erősen hasonlít arra, amikor magam előtt látom az egész univerzumot és az emberiség egy kis hangyabolyként, minden jelentőség nélkül létezik, az pedig egy elég retardált állapot - az agyam folyik ki az orromon keresztül:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése