holnap hajnali hatkor elhagyom az országot (fél háromkor az ágyamat...) és csütörtökig Londonban leledzek (muha). utazás előtti (gyomorbizsergős) lelkesesdés van, meg valami nagyon durva megkönnyebbülős szabadságérzet (a fellélegezni szó új értelmet nyert számomra). azért szomorú számok, ismerős helyek és rendesebb beszélgetések egyből és azonnali kiakadást vonnak maguk után (és akkor dől belőlem a szomorúság), de a teljes reménytelenség igazából a bizonytalansággal együtt múlt el, rég nem volt ilyen jó napom mint tegnap (köszönet a közreműködőknek), és most olyan szelíd vagyok, mint egy maszületett bárány.

ha hazajöttem igérem nem csak az érzelmi életemről fogok beszámolni:)))