úúúúderohadtjóóvolt ma felhőalapon azzal a madárral, akivel legalább negyed órán keresztül barátkoztunk:))) először csak érdeklődve nézegetett, pont mindig a kör másik felén tekert, aztán egyre közelebb jött, egy darabig az ernyőm fölött repült, majd néha lejött mellém és érdeklődően villogtatta a szemét:) magávalragadó volt a bölcs tekintete azzal a nagy, ijesztő csőrrel kombinálva, meg a kicsit tépett hatalmas szárnyai... eufórikus vigyorral az arcomon tekertem a darabos, szar, gyenge liftet valahol a sárhegy után, remélem neki beadta valami szőrös állat, én lerohadtam megint, de ez eléggé kárpótolt:)

azért valahol hiányzott a tudatalattimból, hogy sok felhővel odébb ott repül valahol a nagy fehér ernyő...