Ezennel boldog nyelvpiercing tulajdonos lettem, hálás köszönetem a lelki támaszoknak:p

Az elvarratlan szálacskák és kicsi pörgések jönnek tömegesen, demonstrálva, hogy az élet megy tovább.

Félek a rengeteg veszteségtől, ami most fog következni, a hiánytól, a távolságtól, a lelkiismeretemtől, mert nem tettem meg mindent, olyan természetes volt, hogy van...

Úgy érzem magam, mint akit széttrancsíroztak egy húsdarálóval. Akármit megadnék egy igazi, mély, álommentes alvásért:)

Újabb hazaérkezés, újabb összeszorult torok, nem leszek lényegretörő:)

Hihetetlen megkönnyebbülés volt utolsó nap végre úgy repülni, ahogy a repülésre egyébként gondolni szoktam, amikor azt magyarázom, hogy mi ebben annyira lenyűgöző... Így utólag persze tudom, hogy a saját magamba vetett bizalmam hiányzott az egészhez.

És ezzel együtt (rendkívül hülyén, de pontosan megfogalmazva) visszatért belém az élet (szeretete). Ami nagyjából annyit jelent, hogy nem vagyok megbénítva a fájdalomtól, újra mozgásban, bár nagyon rég voltam ennyire kevéssé a helyzet magaslatán és közben ennyire én:)

A kártya és a szerelmi élet közötti párhuzamot a hullócsillagok jelentőségével egyenértékünek minősitettük, de azért szépen plusszban fejeztem be a pókerezést, muhaha.

Valahogy most józanodtam ki az egyedüllétben, de nem vagyok benne biztos, hogy vállalok egy újabb trippet, nem tudok elképzelni ennél jobbat és rettenetesebbet sem. És most csak én látom, ami nincs, vagy van, de ez nem elég és akkor most kell-e még, amíg lehet, vagy már nem is lehet? Gyilkosság vagy végelgyengülés?

--------------------------------------------------

A halál ára, húgommal néztem újra, azon gondolkoztam, hogy direkt vannak-e benne olyan jelenetek, ami alatt teljesen befordul az ember és inkább a belső filmet nézi.

Ültem legalább fél órát egy mail fölött, de nem ment.

"Touch me
I am losing shape
Look I am invisible
Can you say my name..."

az egészet nem másolom be azért...


(a mai naptól szombatig nem leszek itthon, foltozom a lyukakat a lelkemen:))

A mai nappal visszatértem az élők sorába, köszönet a közreműködőknek:)

Felavattuk az új Szabadság hidat (birtokba vettük kicsit), megvettem a jegyem 14-17 (London), ledíleltem a Wintertollwoodot (munka)...kezdetnek nem rossz.

A végén még normális emberi érzéseim is lesznek, mert egyelőre csak nagy üresség van.


Jók az "új" Quimby számok és a Roadmovie is tetszett (film).

...and die at the same time.

Hát ennek is van jó oldala. És olyan, ami egész életre kiható változás tulajdonképpen. Reggel vérvétel és a helyi vécécsészé ölelgetése után eszembe jutott, hogy ezt meg kell írnom, meg anyám eszméletlen durva Bíróica tornázós kazettáját is:D

Anyám "csak úgy" elhozta az anyjától, mert az nagyon szerette volna odaadni.
Nagymamámnak fogalma sincs, hogy is kerülhetett ilyesmi egyáltalán hozzá, ő aztán nem is tudott róla, hogy ott van. Perszepersze, igazi női legendák:) De ma volt szerencsém a tartalmához is, bár anyukám kedvesen beküldött a szobámba, mégis kimerészkedtem és hát nagyon rég nem röhögtem ekkorát, de nem rajta, hanem azon a hihetetlen színű és alakú cuccokba öltözött szőkén, aki erölködés közben megpróbálja szexin kinyitni a száját, amitől egy vicsorgó pornóshoz hasonlít leginkább, wow. Mondjuk még nagyon fiatal volt.

Szóval a szüleimmel sikerült egészen pont olyan kontaktot felvennem, amilyet már nagyon rég szerettem volna, és ez halmozottan igaz apámra. És persze ezeken rengeteget kell melózni, de ha nem vagyok ennyire kiütve, egészen biztosan nem veszem észre a kézenfekvő megoldást. Csak az egómat kellett lezúzni hozzá:) De azt teljesen.

Ma már nem kellett lázcsillapító, ez jó jelnek veszem. Eredmények szerdára...remélem már mindegy lesz. Csak óvatosan:)

Mr2

Tegnap megnéztem a Hair-t ismét.
Senkit nem sikerült megfertőznöm (eddigi információim alapján), ma végre aludtam is éjszaka és a lázam is egészen lent van reggel óta, viszont meg kellett állapítanom , hogy rettenetesen nézek ki: kilógó bordák, hullafehér fej világító szemekkel, igazi zombi, nagyjából úgy is érzem magam, nagyon durván fárasztó ez! Most eléggé úgy néz ki, hogy elkezdett bennem normálisan működni az életösztön, értem ezalatt a meteo nézegetést, az evést és hogy nagyon idegesít az itthon fetrengés:)

Lehet, hogy azért lettem lázas, hogy aztán felszabadultan örülhessek, amikor végre nem vagyok az? Nem elég meggyőző indok:)



a lelkes bejegyzés 15:00 tájban felülírva újabb ordas belázasodás okán, bassszameg!!!!

Hát, elég sok időm van és elég nyűgős vagyok, doki csak délután rendel, szóval ki kell élnem magam kicsit, most, hogy végre levitte a lázam a cucc és képes vagyok ránézni a gépre.

Éjszaka sikerült életemben először beadnom a 40c°-t, eléggé, olyan érzés volt, mint valami drog, vagy alkohol túladagolás: csak könyörögsz magadban, hogy legyen vége, úgyérzed lehet, hogy meg fogsz halni és nem vagy magadnál teljesen...

Biztos normális ez ilyenkor, de ilyen szorongásos elkeseredéses rohamaim vannak, szüleim eléggé meglepetten néznek minden ordas bőgés alkalmával, de úgydöntöttem nem fogom vissza magam:) Nagyon ritkán vagyok beteg, de csak most jöttem rá mekkora mázlista is vagyok ezért.

Kurva kiváncsi vagyok már, hogy most mi ez!

bekaphatom

Ilyen az, amikor csakazértis nem érzem rosszul magam és minden mással foglalkozom és nehogymár én készüljek ki?
Fél óra alatt sikerült 39.5 re belázasodnom tegnap - kemény izommunka volt benne, a bögrémet nem bírtam felemelni a remegéstől- , azóta sem ment 38 alá (algopyrinnel), ezen kívül semmi bajom. Persze lehet, hogy H1N1 (ha mégis akkor bocs lányok), de azért emlékszem még két ilyen esetre és egyik sem betegség volt...
Iszonyú szánalmasnak érzem magam, hogy már a saját testem is ellenem fordul és érvényesiti az akaratát, kb azt mutatva, hogy még ő is jobban tudja mi a helyes, ne is próbáljak meg elmenekülni és teljesen mindegy mit gondolok erről. Illetve azért, mert ilyen gázos pszichés belázasodgatást az ötévesek szoktak nyomni anyucinak, mikor nem akarnak oviba menni.

Jó kis lázálmaim egyikében viszont visszaflesseltem (sic!) az egyik salviás trippemet és aztán a nagymamám kivette a cigit a kezemből, hogy ezt ne merészeljem többet... Van benne valami magávalragadó, ahogy teljesen betompulva álom és ébrenlét között elszabadul az ember fantáziája...életemben nem voltam még így szétesve.



Végülis enyém a döntés:)

Sikerült teljes kómában délig aludnom, álmomban macskákat és tengerimalacokat mentettem és ismét (szerintem lassan a századik ilyennél tartok) sok emberrel és rengeteg cuccal menekültem ismeretlen tájakon...utáltam felébredni.
Az első pillanatban még nem voltam tudatában semminek, aztán egyszercsak minden rámszakadt, alig kaptam levegőt, most is csak azért írok, mert nem lehet úgy elkezdeni egy napot, hogy semmit nem akarok tőle, csak várom a következő alvást.
A végső döfést a rideg valóságra rádöbbenés adta meg, hogy bármi történik is a valóságban, az elmélet soha nem változik.



Én vagyok az elpusztíthatatlan, szóval ideje lenne összekaparni magam, végülis minden segítségem meg van hozzá és most nem a kávéra gondolok kivételesen:)

1.

Gondoltam most egy igazán alapos krízishelyzetes érzelmi elemzést ( lenyomatot, wow) készíthetek - azért nem mondom, hogy végre:)

Szóval a legelső zokogó fázis és verbális feszültséglevezetés után egy enyhe eufórikus, megkönnyebbült, lebegő érzés. Még dolgozott az utolsó benyomás azthiszem...aztán sms és csendes öldöklés.

Életemben először nem estem kétségbe a gondolattól, hogy vége lehet. Egyszerüen mert egyáltalán nem rólam szól, hiába fektetnék bele bármennyi energiát, azzal sem leszek előrébb és igazából nem annyira egészséges érzés folyamatosan "versenyben" lenni valaki mással.

És persze, ettől még kurvára félek dönteni, mert nagyon kitartó vagyok ám, ráérek később, nem is olyan önző, így még soha senkit, stb...közben meg mintha megfagytak volna a belső szerveim érzéstelenítés céljából, nem hajlandóak résztvenni ebben egyelőre.

Megakadtam kicsit az indexen, konkrétan a konditeremben gyilkoló pasiról szóló langyi eszmefuttatásra gondolok, bár a velvetet elvből nem fikázom, hiszen pontosan tudja mindenki mire számíthat és azért néha mégis ott köt ki.

És nem is a lényeg ragadott meg igazából, ami gondolom az lett volna, hogy az emberi fajjal és jelenlegi életmódjával elég súlyos gondok vannak (persze lehet, hogy csak szex fontosságára akarták felhívni a figyelmet), hanem a blogolás.
Mennyire kézenfekvőnek tűnik, hogy blogot írt.
Bár nyilván nem tudhatom, hogy csak az önbizalmát növelni meg valami teljesen csökött kapcsolatot létesíteni random emberekkel, akik természetesen nem is vették észre ( illetve komolyan), mire is készül a kedves blogíró, vagy egyszerüen csak rendezési és feszültséglevezetési felületnek használta, esetleg nyomot hagyni a világban, stb. - egyáltalán nem volt meglepő.
Végülis ennek is ugyanaz a lényege, most, hogy belegondolok...

Elég perverz megoldás a legdurvább intimitás és személytelenség között, mondjuk mint a prostitúció.

Ebből nem azt akartam kihozni, hogy minden blogtulajdonos kurva:)

Harmadikosként még minden felnőttnek azt mondogattam, hogy az emlékezés csak akarat kérdése, most pedig úgy gyűjtöm a kedvenc emlékeimet, mint aki már a szenilitáshoz közelít.
És többek között ezért imádom a zenét, bármilyen élményt tökéletesen megőriz, akármeddig...jelen esetben egy életérzéskomplexum társul már hozzá:)

Full Moon, és hozzá a megnyugtató tudat, hogy igazából csak a saját korlátaimat kell átlépnem és máris nem olyan kétségbeejtő a helyzet. Sziú indiánok rulez.





Ádám almái, Brüno, Garden State

Kihasználom a csajblogos felállást és kérve kérem minden nőtársam beszámolóját, akiknek van némi tapasztalatuk pms ügyben: hogy lehet elkerülni a teljes agyhalált? Fogamzásgátlót szedőknél is simán beadja ugyanez?
Két órája még - halál komolyan - azon morfondíroztam bőgve, hogy végülis ha már öngyilkos lesz az ember, akkor úgysem kell a többiek szemébe néznie, satöbbi, ráadásul tudtam, hogy meg fog jönni (ez a harmadik ilyen durvább, előtte csak simán sírhatnékom volt egy-két napig)...ez így utólag kurvára nem tűnik normálisnak, más okot meg nem nagyon találok.

Most bezzeg béke, nyugalom és teljes értetlenség.

A rendszámtáblán látott Q kérdésében erre jutottam:

Az utolsó Q-ra végződő, sorrendben kiadott rendszám az AVQ-999 volt, azóta nem adnak ki Q-ra és O-ra végződőeket, de kért, egyedi rendszám esetén igen és egyébként a középső betű sem lehet Q a wikipedia szerint. Hogy miért, az okmányirodák alkalmazottainak is rejtély - ez a Totalcaros cikkben volt, gondolom mert ezeket könnyű összekeverni. AQQ és AQW kombinációk viszont biztosan voltak. Szóval nem haluztam, Q volt és kész:)



Egyébként azért van ennél lényegesebb történés is az életemben, például az új ernyőm végre:))) Semmi ordasat nem repültünk még, de tetszik, kifejezetten, meg még nincs vége a nyárnak. Ez a hét ennek ellenére maximum fele részben szólt a repülésről, nem sajnálom kivételesen. Holnap rákszűrés, már előre félek, nem attól, hogy rákos leszek, inkább a procedúrától...

Kurva fáradt vagyok:)