2009. augusztus 31., hétfő

Ezennel boldog nyelvpiercing tulajdonos lettem, hálás köszönetem a lelki támaszoknak:p

Az elvarratlan szálacskák és kicsi pörgések jönnek tömegesen, demonstrálva, hogy az élet megy tovább.

Félek a rengeteg veszteségtől, ami most fog következni, a hiánytól, a távolságtól, a lelkiismeretemtől, mert nem tettem meg mindent, olyan természetes volt, hogy van...

Úgy érzem magam, mint akit széttrancsíroztak egy húsdarálóval. Akármit megadnék egy igazi, mély, álommentes alvásért:)

5 megjegyzés:

Emcsi írta...

Nyelvpirszing??? Jujj, nem gondoltam, hogy ilyen ambícióid vannak! :))) Nem fájt???

Rebeka írta...

mivan? tnap még nem volt ilyenről szó! hát mi törpént???

Judit írta...

:))) fogadás tárgyát képezte a dolog, de egy nagyon jó rituálé lett belőle!

Rebeka írta...

ezt kérit (esetleg hnap) bővebben kifejteni:)

Judit írta...

mikor nézed meg???:)))