Ilyen az, amikor csakazértis nem érzem rosszul magam és minden mással foglalkozom és nehogymár én készüljek ki?
Fél óra alatt sikerült 39.5 re belázasodnom tegnap - kemény izommunka volt benne, a bögrémet nem bírtam felemelni a remegéstől- , azóta sem ment 38 alá (algopyrinnel), ezen kívül semmi bajom. Persze lehet, hogy H1N1 (ha mégis akkor bocs lányok), de azért emlékszem még két ilyen esetre és egyik sem betegség volt...
Iszonyú szánalmasnak érzem magam, hogy már a saját testem is ellenem fordul és érvényesiti az akaratát, kb azt mutatva, hogy még ő is jobban tudja mi a helyes, ne is próbáljak meg elmenekülni és teljesen mindegy mit gondolok erről. Illetve azért, mert ilyen gázos pszichés belázasodgatást az ötévesek szoktak nyomni anyucinak, mikor nem akarnak oviba menni.
Jó kis lázálmaim egyikében viszont visszaflesseltem (sic!) az egyik salviás trippemet és aztán a nagymamám kivette a cigit a kezemből, hogy ezt ne merészeljem többet... Van benne valami magávalragadó, ahogy teljesen betompulva álom és ébrenlét között elszabadul az ember fantáziája...életemben nem voltam még így szétesve.
Végülis enyém a döntés:)
3 megjegyzés:
hja, kezdesz gyanús lenni,ha belázasodom, majd ápolhatsz:) amúgy meg relax, hátha attól lejjebb megy a kis fránya...
na ha elkapjátok mindenkinek főzök teát:)))
reszkessetek, megint 39.7 ( de semmi más még mindig!), pedig eddig hidegvízben fetrengtem, szóval gyógyszer ismét, holnap doki, ti meg szedjetek sok vitamint...max egészségesebbek lesztek:)
Megjegyzés küldése