2009. augusztus 11., kedd

1.

Gondoltam most egy igazán alapos krízishelyzetes érzelmi elemzést ( lenyomatot, wow) készíthetek - azért nem mondom, hogy végre:)

Szóval a legelső zokogó fázis és verbális feszültséglevezetés után egy enyhe eufórikus, megkönnyebbült, lebegő érzés. Még dolgozott az utolsó benyomás azthiszem...aztán sms és csendes öldöklés.

Életemben először nem estem kétségbe a gondolattól, hogy vége lehet. Egyszerüen mert egyáltalán nem rólam szól, hiába fektetnék bele bármennyi energiát, azzal sem leszek előrébb és igazából nem annyira egészséges érzés folyamatosan "versenyben" lenni valaki mással.

És persze, ettől még kurvára félek dönteni, mert nagyon kitartó vagyok ám, ráérek később, nem is olyan önző, így még soha senkit, stb...közben meg mintha megfagytak volna a belső szerveim érzéstelenítés céljából, nem hajlandóak résztvenni ebben egyelőre.

Nincsenek megjegyzések: