bye bye baby

jajj, egy idei utolsó, kicsit elvette az élét a dolognak, hogy egyeseknél már 2010 van:)))

nem leszek igazságtalan és nem fogom anyázni az ideit (pedig mikor idekeveredtem még eléggé erre készültem), fogadalmaim sincsenek, sőt, a hajam sem rózsaszín:)

ettől függetlenül már jelentőssé tettem az eseményt, behergelődtem (01.09. 08:35 F2, 10:15 Heathrow), kiakadtam (hiányoztok) és beírtam a szociológiát B-tervnek.

Mindenkinek detoxikáló mentes ünneplést.

elkezdtem rendet rakni az irdatlan mennyiségű képem között, nagyon vicces és nagyon sok van még...

17:)

a legjobban persze a kisbabás részleget várom.

kiskarácsony

natessék. egy karácsonynak ilyennek kell lennie. erre való:)))

Moro úr sikeres lefagyasztása

nna, ennél mélyebbre nem is süllyedhetnék (ezt már kijelentettem párszor, csak a tapasztalat hiánya...), de meghatóan őszinte voltam magammal:)

mármint kurvára örülhetnék, hogy nem kell -10C-ban az utcán aludnom. Pl., és ez globálisan egy gyönyörű gondolatmenet, csak az emberi működéshez nincs semmi köze. Ettől még persze lehet, hogy az ebből adódó lelkiismeret furdalásom mondatja ezt velem. Nem teljesen értem, hogy minek van egyáltalán, ha egyszer semmit nem teszek ellene. A gyakorlatban sem történne semmi, ha nem lenne, de ettől még már megint itt a karácsonyi terror. És nem kell annyira (Leheltérialuljáró) messzire menni, ez van, amikor utólag kapcsolok, hogy meg sem kérdeztem, hogy hogy van szüleim egyike, meg amikor elköszönök a nagymamámtól, aki hetek óta nem látott, ráadásul tudom, hogy 24-én is otthon fog csücsülni egyedül, mert képtelen jól érezni magát egy nagycsaládos ünneplésen. Ettől még nem szoktam meglátogatni hetente és anyámat sem puszilgatom 10 éves korom óta. Ijesztő, de nem lenne őszinte. Azért mindig elviszem a mikulásgyárba a cuccokat...elég patetikus.

Egyre több gondolatmenetem torkollik közhelyekbe, félelmetesen leszűkítettnek állítva be a lehetőségeket. A közhely meg nem véletlenül az. Tessék, a kettősség, állítólag erre születtem a csillagok által...
Éppen magával ragadott a létezés komplexitása és idiotizmusa, élvezem persze.

na szép:) csak mert már megint ráalszom az éjszakai életre. ahülye.

hát a mai napom volt a pont az i-n, mármint a csütörtöki fogbányászás után (apám azóta azzal viccelődik, hogy nekem már esélyem sincs, még a bölcsességfog is csak felesleg a számban, ennyire hülye senki nem lehet, hahaha), így keddre hörcsögből átvedlettem fekacsajjá (szájméretben), meghúztak forgalomban is, de legalább már csak 2 algopyrin kellett az életbenmaradásomhoz, nyáááv.


ezzel ellensúlyoztam a történteket, és mivel nem találtam instant pie pastry-t, bosszút álltam és megcsináltam én. tetszett (nem csak az öt nap bébiétel evés miatt). kurva sokat kellett mosogatnom utána, de családilag pirospont:))

jelentést kérek az ausztrál frontról is!

szervezet

nahátnahát, és mivel még mindig baromi ideges vagyok, azért itt fogok dühöngeni terápiás céllal:

a történet ott kezdődik, hogy az embernek szüksége van egy papírra a jogsihoz, amin szakmailag igazolják, hogy adott esetben el tud látni némileg egy baleseti sérültet.
ezt a papírt pár hónapja már csak a magyar vöröskereszt adhatja ki, és csak ők vizsgáztathatnak, mert előtte megengedhetetlen lazaság volt a rendszerben (meg nem ők szedték az összes vizsgadíjat ugyebár). szóval vizsga előtt részt kell venni egy tanfolyamon, amit esetemben egy jelenleg is praktizáló mentős nő tartott, aki előtte mellesleg a hajléktalan s.o.s kocsin dolgozott és elmondása szerint abban az időben heti szinten kellett gyakorlatban is haszosítania a tudását sajnos.
6000ft-ért három órán keresztül tanulja a nép az újraélesztést, stabil oldalfektetés, bukósisak, rögzitések, stb., a háromból másfél arra megy el, hogy mindenki alaposan bemagolja (addig csináltatja, amíg nem tudod tökéletesen) az újraélesztési lépéseket. megvolt. megkérdeztem, hogy kell-e könyvet venni, mondta, hogy nem, mert igazából ennyit kérhetnek, ha ezt így megcsinálom tuti jó lesz.

ja, tuti. odamentem, vizsgadíj befizetve, kitöltött jelentkezési lappal felszerelkezve. ügyintézős csaj kijön, hogy töltsek már ki egy másikat is (kb ugyanolyan, de sebaj), mert most csak az érvényes. ja, és nézzem meg, hogy rajta vagyok-e a vizsgázó listán. végülis rajta voltam, bár a megbeszéltnél egy órával később... előttem kb. 10 ember jött ki, ebből 3 boldog volt, mert nem is kellett semmit csinálniuk, csak félig elmondták és át is mentek, a másik 7 háborog, hogy nem tanították nekik a kérdezetteket. én még mindig magabiztos nyugalommal elmélkedtem a sebtisztitás menetén.

az egy dolog, hogy a vizsgáztató egy tajparasz, mert nem köszön, annak ellenére, hogy mi (kettesével vizsgáztunk) igen. az viszont egy másik, hogy mikor kicsit megtekergettem a baba felkarjának belső felét, mert azt tanultam, hogy így ellenőrizzük, hogy eszméletlen-e, kijelentette, hogy tekergessem az oktatómét, mert ilyet 10 éve senki nem csinálhat, amatőr segítségnyújtó nem okozhat fájdalmat és tuti vérömleny lesz tőle a kezén. mondom ok, de nekem ezt így mutatták. ő erről nem tehet. akkor folytassam? válaszként hülye fejjel mered rám, amit kedves mosollyal igennek vettem és így eljutottam a mellkas kompresszióig. na itt jött az áljáljálj, most ez amerikai fogás a kezemen vagy nem?! nem, rendes, miért. - mert a kezem feje nem az arca felé néz. aha, kár, hogy ezt nekem senki nem mondta. - és egyébként meg kicsit jobbra van a kezem, nem középen. szóval tuti eltörtem a bordáját, jézusom!
na itt kezdtem kurva ideges lenni, mivel az oktató nő legalább 10x mondta el, hogy igen, NAGYJÁBÓL középen, vagy kicsit jobbra, a lényeg, hogy a mellkas alsó harmadában, jó erősen, bizonyos ütemben stb. csináljuk, NEM BAJ, ha eltöröm a bordáját, ne ijedjek meg, előfordul, szinte elkerülhetetlen. ezt kicsit kevésbé kedvesen közöltem a bácsival, aki erre azt válaszolta, hogy mondjam meg az oktatómnak, hogy ez teljesen hülyeség, és egy bordatörés rettenes.
és hát jah, elszabadult a pokol, mert baromi idegesen elmagyaráztam neki, hogy nem az én dolgom lenne ezt az oktatónak elmondani, a kéztekergetést sem, az ő tanfolyamukat végeztem el, tehát ha nem egyeztetnek, akkor ne engem szivassak már!! - hát pedig jobban tenné a kisasszony, ha elmondaná neki, mert most ezért bukott meg. és hát nincs egységes tematika az oktatásra, most mit háborgok egyáltalán...???? miafasz??? akkor miért ők vizsgáztatnak??? meg miért nincs??? meg miért egy öreg, vén, bunkó faszt kell vizsgáztatónak betenni, aki végre itt meghúzhat pár fiatal csajt, ha már máshol nem??!

és ezek után (minden önuralmamat bevetve nem kezdtem el anyázni senkit) szépen elkértem a papíromat az asszisztens kislánytól, aki konfliktus kerülő magatartást tanusítva a szemembe se nézett, kimentem az intézős csajhoz és megkérdeztem, hogy mikor vizsgázhatok mégegyszer. izé, végülis lehet, hogy 17-én, de utána szünet van, hívjam fel a központot. és akkor januárban mikor van az első? hát, neki még nincs januári naptára. BAZDMEG, nekem is van már jövőévi naptáram, és nekem nem ez a munkám.

három napja azon gondolkozom, hogy mit nevezünk egy ember esetében ideális állapotnak?
a lelki békédet találd meg egyedül, mert azt csak úgy lehet igazán, de közben úgy lettünk tervezve, hogy ezt meg tudjuk osztani mással is (ha az első pont már teljesült). nem véletlenül.
nyilván kell az embernek lenni egyedül is, mert van, amit csak úgy lehet megélni, de az állandóság biztonságot ad...és az állandóságot(?) mégis mással képzelem el. lehet, hogy ez már genetika, vagy társadalmi szövődmény, de ettől még teljesen komolyan gondolom.
tényleg idegesítő, hogy egyrészt túl van lihegve az egész (nemá', hogy egy másik ember kelljen egy kiegyensúlyozott léthez), másrészt meg teljesen természetes igénynek tűnik.
nem mintha ez a kérdés aktuális lenne, mert most azt a szabadságot szeretném visszaszerezni, amit 16 évesen éreztem, hogy imádott baráti kapcsolataim és a világ összes inspiráló (az ide illő tökéletes szó megtalálójának leszek az aranyhal) szegmense teljesen elég volt...csak felnőtt kiadásban.

szerelem, szerelem...:)) az intenzitás ezen fokát nem lehet más mögé sorolni. ismét komolyzene hallgatós korszakomba léptem.

a szomszédok rendkívül boldogok lehetnek a holdfény szonáta kezdeti stádiumától egy elhangolt zongorán prezentálva:)

mielőtt kibattyognék a hideg, Mikulás fagyasztó éjszakába.

eljött az a pillanat, amikor teljesen nyilvánvalóan nem tudom megoldani a helyzetet. semmiféle rendszert vagy konkrétumot nem találok magamban, viszont az önbasztatás, hogy ugyan kérlek, azért csináljak már valami értelmeset, nem működik. egyáltalán nincs bennem őszinte motiváció, vannak elvégzendő dolgok, meg vannak már elvégzettek, meg van, ami ráér később... (a világ másik felén kéretik nem hangosan röhögni)

az egyetlen - amit még igénylek - a zene és közelálló embertársaim jelenléte.

hetek óta képes vagyok résztvenni tevékenységekben kizárólag fizikai jelenléttel, nagyjából egy kilencedikes magyarórán ülve alváshoz hasonlít az egész... hiányzik, iszonyúan, az önfeledtség, vagy nem is tudom, hogy mi. fogalmam sincs, hogy mit akarok, és ezért a mondatért már rengeteg embert röhögtem ki:) valahogy most minden elhalványult az elvesztettek (vagy elbaszott dolgok) fontossága mögött, ami nem egy életképes állapot. nem tudom, hogy mire várok egyébként, de a szüleimnek azt mondtam ( ez kicsit túlzás egy másfél órás üvöltözés esetében), hogy arra, hogy elhúzzak végre innen, amiben volt némi igazság és előtte teljes önkritikát gyakoroltam, szóval a felelősség is nálam, ez így fair. még akkor is, ha minősítetten félig felnőtt/elbaszott idősebb gyerek mezben játszom jelenleg:)


élet apró örömei meg a gyömbéreskeksz sütés volt, gondoltam nem árt némi gyakorlás, ha már ennyi mindent bevállaltam a karácsonyi sütésszekcióban...

de most már tényleg nagyon szeretnék elaludni, és hiába keltem fel nagyon korán, és hiába tevékenykedtem egész nap és hiába fetrengek alfában másfél órát, egyszerüen nem engedek le. feszít a várakozás, hogy menjek már, meg hiányoznak, meg a családi katyvasz, meg ez az egész hullagyalázó, reményvesztett (najó, inkább már alapvetően szárnyaszegett) hú meg ha... egyszerüen túl fáradt vagyok én az ilyen feszültséghez, pedig egyébként élvezném, de éppen nem találok fogást semmin, az igazi köztes állapot - örülhetnék is neki, csak ilyen nyűgös lesz a gyerek, ha nem alszik eleget lám:)

most mondjam, hogy úúúristen már december van, mindjárt karácsony, hová tűnt két hónap?!

lippitik lippitik:)))