nna, ennél mélyebbre nem is süllyedhetnék (ezt már kijelentettem párszor, csak a tapasztalat hiánya...), de meghatóan őszinte voltam magammal:)

mármint kurvára örülhetnék, hogy nem kell -10C-ban az utcán aludnom. Pl., és ez globálisan egy gyönyörű gondolatmenet, csak az emberi működéshez nincs semmi köze. Ettől még persze lehet, hogy az ebből adódó lelkiismeret furdalásom mondatja ezt velem. Nem teljesen értem, hogy minek van egyáltalán, ha egyszer semmit nem teszek ellene. A gyakorlatban sem történne semmi, ha nem lenne, de ettől még már megint itt a karácsonyi terror. És nem kell annyira (Leheltérialuljáró) messzire menni, ez van, amikor utólag kapcsolok, hogy meg sem kérdeztem, hogy hogy van szüleim egyike, meg amikor elköszönök a nagymamámtól, aki hetek óta nem látott, ráadásul tudom, hogy 24-én is otthon fog csücsülni egyedül, mert képtelen jól érezni magát egy nagycsaládos ünneplésen. Ettől még nem szoktam meglátogatni hetente és anyámat sem puszilgatom 10 éves korom óta. Ijesztő, de nem lenne őszinte. Azért mindig elviszem a mikulásgyárba a cuccokat...elég patetikus.

Egyre több gondolatmenetem torkollik közhelyekbe, félelmetesen leszűkítettnek állítva be a lehetőségeket. A közhely meg nem véletlenül az. Tessék, a kettősség, állítólag erre születtem a csillagok által...
Éppen magával ragadott a létezés komplexitása és idiotizmusa, élvezem persze.