2009. december 8., kedd

három napja azon gondolkozom, hogy mit nevezünk egy ember esetében ideális állapotnak?
a lelki békédet találd meg egyedül, mert azt csak úgy lehet igazán, de közben úgy lettünk tervezve, hogy ezt meg tudjuk osztani mással is (ha az első pont már teljesült). nem véletlenül.
nyilván kell az embernek lenni egyedül is, mert van, amit csak úgy lehet megélni, de az állandóság biztonságot ad...és az állandóságot(?) mégis mással képzelem el. lehet, hogy ez már genetika, vagy társadalmi szövődmény, de ettől még teljesen komolyan gondolom.
tényleg idegesítő, hogy egyrészt túl van lihegve az egész (nemá', hogy egy másik ember kelljen egy kiegyensúlyozott léthez), másrészt meg teljesen természetes igénynek tűnik.
nem mintha ez a kérdés aktuális lenne, mert most azt a szabadságot szeretném visszaszerezni, amit 16 évesen éreztem, hogy imádott baráti kapcsolataim és a világ összes inspiráló (az ide illő tökéletes szó megtalálójának leszek az aranyhal) szegmense teljesen elég volt...csak felnőtt kiadásban.

szerelem, szerelem...:)) az intenzitás ezen fokát nem lehet más mögé sorolni. ismét komolyzene hallgatós korszakomba léptem.

a szomszédok rendkívül boldogok lehetnek a holdfény szonáta kezdeti stádiumától egy elhangolt zongorán prezentálva:)


Nincsenek megjegyzések: