éppen most olvastam utána és 25-én kapom meg az (újabb) érettségi bizonyítványomat.
hétfőn meg a vízumot.
és akkor aztán hozhatok egy jól meggondolt, de javarészt nem a meggondolás alapján szétracionalizált döntést - mármint hivatalosan is, mert a lelkem mélyén nyilván rendelkezem egy már meglévővel. csak az zavar egy kicsit, hogy annyira határozottan alá vetem magam a gyomori megérzéseknek még ilyen esetben is, de megbánni úgysem fogom.
alapvetően szeretném megtartani a szemléletet, amivel nem kényszerülök az univerzális értelmetlenségen merengeni, mert az valahol egy elbaszott fejben rekedt belső cirkulálás, ráadásul a valósághoz pont annyira van (illetve nincs) köze, mint bármi másnak. egy sötét tél, újabb érzelmi érvágás (transzformációóó:) és halmozott búcsúzkodások lesznek így is, úgy is.

kezdek a sorsszerűsgek, véletlenek, mindent felülíró találkozások és az ezektől való függetlenség témakörében hosszú időt eltölteni