két stoppal Bp-Abtenau, majd vissza öt. köszönöm mindenkinek, az emberiség még nem veszett el. két nap esőben, Hallstatt szép.
az egyik egészen új skillem, hogy képes vagyok csendet teremteni a fejemben, megelőzve ezzel mindenféle görcsös kétségbeesést, sokszor.
az elvakult félelmet legalábbis. a lényeg, hogy ez egy bizonyos szintű érzelmi stabilitást eredményezett, amit annyira megkedveltem, hogy gondosan bevédtem magam mindenféle szélsőséges esetek ellen. de azt nem tudtam, hogy ezekben a szélsőségekben vezettem le, vagy éltem meg egy csomó érzelmet, ami azóta csak kis részben lett valami más módon elrendezve. szerintem ez valami felnőtt betegség lehet, de mindegy, most lett vége.
hulla fáradt vagyok, rugalmas és bizalmatlan.
nagyon közel és nagyon távol:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése