Sok harc előtti ősi verset olvasgattam, mert érdekelt, hogyan készültek a bölcsebb népek egy háborúra vagy harcra és találtam sok amerikai indián verset is.
Ennek semmi köze nem volt a harchoz, inkább a bölcsességhez.



Szikla hasal a földön.
Éjjel is, nappal is.
A szikla csak létezik.

Szikla hasal a földön.
A bánatot nem ismeri.
A szikla csak létezik.

Szikla hasal a földön.
A szerelmet nem ismeri.
A szikla csak létezik.

Szikla hasal a földön.
Csak az időt ismeri.
A szikla tűr, de létezik.


A szikla
cseroki versfordítás

Na ma végre kijutottam a levegőre! Olyan szuper volt, kicsit kómás voltam meg nyűgös, de jólesett. Full zárt volt minden, óbudára átmentünk újlakiról, ott bestartoltam két madárra és 20 percet szenvedtem néhány ultraszűk bubiban a virágos nyereg környékén a két szép festékmadárral. Árpi tök jófej volt, lovagiasan otthagyott, keresett másfelé, kösz:)
Este lementem picit kocogni, jól bemelegedtem és VÉÉÉGRE három nap fekvés után lenyújtottam a hátam, fúúú, nagyon jólesett!
Nagyon félek, hogy szaridő lesz xc openen, meg azért a hat csajból én leszek a legbénább, tehát küzdenem kell keményen! De szeretnék küzdeni csak legyen idő hozzá!!

Itt nézem a gyönyörű kumókat, hőemelkedés fejfájás stb, scheiße!!

Történelmi esemény tanuja lehetünk: beteg vagyok. Igazából alapvetően a betegségek megjelenését pszichés befolyásúnak képzelem el. De nem tudom, hogy most miféle dolog ez, nem hinném, hogy megfáztam mert nem repültem már egy hete. És mint mindig, most sem vagyok hulla lázas, csak hőemelkedés, néha jobban vagyok, csak kicsit gyengus, néha meg totál KO. És nagyon unatkozom, mert a tévézéstől és gépezéstől is elfáradok meg unom, aaaaaaaaaaaaa....
Jóidő lesz holnap, gyúrok rá!
De persze csak ha jobban vagyok, hehe...

Tanulságos kis "kiránduláson" voltam tegnap, szegény Pocok, nem akartam halálra rémíteni, totál kómás vagyok, meg szétesett. Kicsit üresnek érzem magam, de az xc open gondolata azért életben tart kellőképpen, meg azért jó dolog töményen bioszt tanulni. Komolyan, érzem a szellemi lefáradást, hogy kattognak a kerekek, jóérzés az!

Solvere volo et solvi volo.
Salvare volo et salvari volo.
Generare volo et generari volo.
Cantare volo et cantari volo.
Saltate cuncti!
Ornare volo et ornari volo.
Lucerna sum tibi, ille qui me vides.
Janua sum tibi, qiuicunque me pulsas.
Qui vides quod ago, tace opea mea.

Nyugalom
( a kép eredete nem ismert számomra sajnos)


Na ma kitört belőlem a szörnyeteg, pontosabban már tegnap óta zöld villogó szemeim vannak. És legalább három napja nagyon gonosz vagyok.
(Sosem gondoltam volna, hogy egy szarul elénekelt kórusmű ilyen kínlódást képes okozni). Nem tudom miért, de néha rámtör, hogy csak hozzám ne szóljon senki, és mi a szarért történik bármi éppen egyáltalán, idegesít a fény, a hang, útban vagyok saját magamnak (és mér ilyen vastag alábam?!). És komolyan nem tudom mitől, mert azért ennyire nem vagyok leterhelve, az időjárás is nagyon kegyes volt és mindenki nice, aki számít. Najó, kivétel a családi idillnek nem nevezhető állatkertben itthon, ahol én egy nagy meglehetősen sötét színü és bodros szőrű állat vagyok...
Ezen meglehetősen keveset javít az öt vízhólyag/talp, amit ma szereztem, úgy járok mint egy nagy kacsa:)
Viszont ma sikerült jó alaposan tanulmányoznom a lilahagyma lila sejtecskéit (később sóoldattal kombinálva), kár, hogy nem tudok mikoszkóppal fotózni!
Nem mintha egyébként tudnék.
És nem mintha ezen nem lehetne változtatni, csak termikteremtő hozzáállás kérdése az egész...

Na, ma alaposan kirepkedtem magam Emő társaságában (aki csinált rólam ari képet juhúúúú), volt szép 4.5 ös lift is, aztán meg felhívott az Évi (Tót), itthon van megint (Kolumbiában tolta, wow), tök jó, ő is vérbeli RSE tag úgyhiszem, három brazil sráccal volt kint. Bár ennek nem tudja a jelentését egyelőre.
Tegnap kiéltük magunkat az IKEA-ban rendesen, meg a kocsiban egy másfél méteres munkalappal, sőt vettünk pulóvert, pólót, szívószálat, szappantartót, stb...
Van Helsing jó szar, a Nyolc tanú meg echte amerikai nyál. Anyámat (az eredetit) többet nem engedem filmet választani az biztos, muhaha. Jön a héten ey nice hidegfront, már nagyon várom ám! Kölyök felhívot, hogy bibibii, ő három órát repült...hát grat, a budiajtó is addig repült míg le nem akart szállni, ezért érdemes volt felhívnia.
Infó:Gawroche a Leheltéren lakik, és felajánlotta szállítós szolgálatait, szóval van egy újabb beépített emberünk Anyám! Jaaa és köszi a számot, tök jól adta.
Na ez igazi mélyen szántó bejegyzés volt!

Na ez a hét eddig eseménymentes volt, leszámítva az egysejtüeket, amiket a mikrószkóppal sikerült megnézegetni. Nagyon mókás kis papucsállatkák voltak.
Beszéltem Gombóccal, semmit nem mondott, kivéve, hogy ő tudja, hogy nem tőle akarok ernyőt venni, meg hogy addig nem mond árat amíg én nem mondok. Na erre mondtam h hááát, megnézem az Aspen2-t, mert azért a Maci visszavenné az Ozone-t ugyebár.
El is kérem tőle este. A Summitot annyiban szeretem, hogy könnyebb vele repülni, kényelmesebb, mint a Rush-al, pedig az a kategóriájában jobb szerintem, csakhát számít az a kis siklószámbeli különbség na. Viszont csak akkor veszem meg ha ultraolcsón odaadja, mert ha nem, és nekem tényleg rendesen rá kéne fizetnem még az Ozone árára pluszba, akkor tuti nem ezt az ernyőt venném meg. Ahoz azért nem elég jó asszem.
Kár, hogy azért annyira nem vágom ezeket a dolgokat, lehet hogy nem is kéne lecserélnem a Rusht?
Najó, ha minden kiderült folyt. köv.

Muahaha, tudom baszott jóidő volt, tudom mázlim is volt, de annyira nagykirályság érzés a 92, hogy csak na! Az eleje egy akkora brutál rávállalás volt, majdnem sétálhattam vissza a Dunapartról, természetesen a másik oldalon, de megsegítettek a termikek, és a srác akivel repültem, és az ernyőm, és köszönöm mindenkinek aki lelketöntött, és örült neki, és levitt!!! és odaadta a gps ét!!, és összeszedett!!, és felcsőrölt !!
A Mecsek gyönyörűűűűűűűű, hideg is volt, fárasztó is, de ezért repülök, hogy aztán örülhessek!
Ma láttam termiket! A zöld fű kirajzolta a közepét, egy nagy spirál forgott alattam, 150 en szopam éppen, de kiadta!! Kb 15 perbe telt mire megvolt, de megvolt, és a háromszög bonyolult dolog. Pedig én nem 100 at írtam ki mint egyesek.
Emő jóvoltából xc contest tag vagyok, itten vannak a logocskák, nagyon jó nézni a többiekét!! Najó nem aznap este de úgy egyébként.
Totál be vagyok kattanva, meg fáradt is vagyok, majd tisztázom a dolgokat holnap, meg le akarom írni a repülést is, hátha tanulságos.

Nem érzem magamban az erőt, csak emlékszem rá.



Ma volt az a nap, amikor akkorát szakértettünk és cseleztünk, hogy lemaradtunk a Tardos távról és helyette szerencsétlenkedtem Óbudán. De igazából lassan kezdem megszokni, inkább élveztem a viszatekerést a leszállóból, ha mást nem tehettem. Holnap beszélek Gombóccal a Summitról, aztán meg irány Tardos.

Hiányoznak a színek innen, csinálok új dizájnt. Ez a legrondább szó, amit valaha hallotam.
Ami most volt:
háttér #002E3F
szöveg ffffcc
link 0066cc
cím #ffcc66
leírás e1771e
bejegyzéscím 0066CC
keret 6728B2
sidebar 6728B2
sb betű 0066CC
látogatott link 80ddff

Valami rettenetes kényszer hatására joghurtot kell ennem mazsolával, most 0.00-kor (teljesüljön a kívánságom, léccilécci) a rekettyésben tartott filmnézés után. A film gyönyörű, magával ragadó és nem elcsépelt vagy unalmas acro dömping, az este leglényegesebb pontja volt sajnos. Kicsit lehetne még rövidíteni rajta szerintem, de egyébként...
Birtokába kerültem egy igazi Waldorf diplomának, amiben építő jellegű kritika és egy jó értékelés van. A beszédek inkább mókásak voltak mint ütősek, de nem mondhatnám, hogy vérgagyik. Vérgagyi alatt Tallós összes ünnepi beszéde értendő.
Ennél sokkal jobban izgat, hogy nem repültem ma sem (emiatt), tegnap sem, előtte lerohadtam, stb. És sajnos igenis repülés és teljesítmény kényszeres vagyok, a kettő együtt nagyon veszélyes betegség, (ennél veszélyesebb betegségem csak egy volt, olyan depressziós anorexiás kombó, de azt is jórészt kinőttem) ráadásul feleslegesen megnehezíti a repülés élvezését. De ez van, versenyszellem, és a távrepülés érzésének keresése erősek, erősebbek, mint a lesujtottság egy leszopódás után. Igyekszem sikerkeresőhöz méltóan próbálkozni a hétvégén is, bár nem látom a remény fehér madarát.

Große scheiße!!!!! A mai nap akármennyire tanulságos és érdekes és szép volt, átlagban, vagyis eredményében egy nagy fos. Itthon ülök, egy elbaszódott telefonnal, nem repültem, nem értem el Zemőt (pedig végre oda igyekeztem) és megkaptam életem leg szánalmasabb sms-ét is. Nem sok ez egy kicsit?
Mer igazából nem annyira, csak mér fáradt vagyok ehez kicsit, hogy leírjam a szépet, a kudarc mélyebben érint annál.

Naa, szereztem néhány Egedkupás képet, Zsutól is lenyúlom majd a Bükkaranyosi képeket

Ez az első normális kép Summitról, elég furán néz ki, de azért nem mondanám rá, hogy kifejezetten ronda.

A sárga mezők és az alacsony felhőalap csütörtökön

Naaa, hazatértem Egedkupáról, az elsőről. Hát igazat adok mindenkinek akik szerint a versenyzés (még ha nem is nevezel) nagyon tanulságos és hatványozottan fejlesztő.
Első nap későn értünk oda, a három boly már eltekert és én szokás szerint anyáztam, hogy miért is késő értünk le, meg mért nem neveztünk.
Viszont egy kicsit bejavult az idő, a zárt felhőzet némileg felszakadozott és elkezdett termikusabb lenni a dolog, de nem volt erős. Először megvártam az ablakzárást, aztán Rebekáék kifogtak egy full D-É tájolású szarul sordó termiket, amibe nem startoltam bele, utána viszont Prukival találtunk egy másikat amivel kitekertem, de az volt a baj, hogy csak ilyen felhő szívogatós szétesett töredezett 0.3 maradt a végére, ráadásul egyedül maradtam mert a többiek lerohadtak ill. elindultak alacsonyabban, ezután egy girhelés utána meg egyszer voltam felhőalapon 1200-on - bár d.e. 1400volt állítólag - egy kicsi de sötét felhő alá tekertem be, először megint 0.3, de beerősödött 3 ra. Aztán akiket beértem, azok elhúztak el a Bükktől, én ottmaradtam, ők nem akartak egy erdőn átrepülni én meg de. Innen jön a zívás ezerrel, Bükkábránynál kb 50 m ről sikerült 200 ra jutnom, de vége lett az emelésnek, nosza tovább a mezőre, onnan a következőfalu, ott is vissza 200 ra, mégegyszer ugyanez...na tudom, hogy ez ngyon hasznos, de azt hittem beledöglök a folyamatos "épp most basztam el és koppanok ki" érzésbe. Közben Ákosszsu fölöttem tolta végig, végül Bükkaranyos után egy dombra szálltam, visszastoppoltunk Emődre:), ott egy óra stoppolással sem vetek fel minket!
Két csajt! Gáááááz. Azt néztük, hogy az autósok különböző képpen magyarázkodnak a kezükkel: idáig jöttem csak, bocs nem fértek be, menjél inkább gyalog, lekanyarodok mindjárt, sőt egy ember valamit mutatott a kezével, amit én egy túl nagy seggnek értelmeztem volna... Nemtom miről beszélt...

Hátigen, péntek este egy közepes intenzitású, de nagyon jó kombinált buli volt: először ordas tábortűz, dobolás, bor, stb...aztán Hippolit és sok "vicces kis esemény", kezdve Panda megjelenésével, majd azzal, hogy ott kellett aludnunk, szóval volt alvótársam is, de jó mélyen aludtam és nem a padlón legalább. A végeredmény ma reggelre egy meglepetés sms-lett, amit sehová nem tudok tenni.
De sajnos az igazi áldozat éppen ette a zsákmányát, és így nem lehetett áldozat szerepbe kényszeíteni. A következő nap meg életem egyik istentelenül rossz döntése volt, de erről később. Zivataros napi beszámoló coming soon.
Az a baj, hogy nekem a felelősségen kívül, és a kifejezetten baráti típusú emberszeretetem kívül egyáltalán nincsenek pozitív érzelemhullámaim. És mondjuk ezen pl. nem segít az, hogy végig szemlélem a fiúk Egedkupás működését. Még akkor is ha részben átérzem a problémát. De igyekszem a repülésre koncentrálni, az sokmindent tompít, sőt meg is old.
Igazából csomó fontos ember volt körülöttem, összességében nagyon jól éreztem magam. Csak kicsit leamortizáltan.