Naaa, hazatértem Egedkupáról, az elsőről. Hát igazat adok mindenkinek akik szerint a versenyzés (még ha nem is nevezel) nagyon tanulságos és hatványozottan fejlesztő.
Első nap későn értünk oda, a három boly már eltekert és én szokás szerint anyáztam, hogy miért is késő értünk le, meg mért nem neveztünk.
Viszont egy kicsit bejavult az idő, a zárt felhőzet némileg felszakadozott és elkezdett termikusabb lenni a dolog, de nem volt erős. Először megvártam az ablakzárást, aztán Rebekáék kifogtak egy full D-É tájolású szarul sordó termiket, amibe nem startoltam bele, utána viszont Prukival találtunk egy másikat amivel kitekertem, de az volt a baj, hogy csak ilyen felhő szívogatós szétesett töredezett 0.3 maradt a végére, ráadásul egyedül maradtam mert a többiek lerohadtak ill. elindultak alacsonyabban, ezután egy girhelés utána meg egyszer voltam felhőalapon 1200-on - bár d.e. 1400volt állítólag - egy kicsi de sötét felhő alá tekertem be, először megint 0.3, de beerősödött 3 ra. Aztán akiket beértem, azok elhúztak el a Bükktől, én ottmaradtam, ők nem akartak egy erdőn átrepülni én meg de. Innen jön a zívás ezerrel, Bükkábránynál kb 50 m ről sikerült 200 ra jutnom, de vége lett az emelésnek, nosza tovább a mezőre, onnan a következőfalu, ott is vissza 200 ra, mégegyszer ugyanez...na tudom, hogy ez ngyon hasznos, de azt hittem beledöglök a folyamatos "épp most basztam el és koppanok ki" érzésbe. Közben Ákosszsu fölöttem tolta végig, végül Bükkaranyos után egy dombra szálltam, visszastoppoltunk Emődre:), ott egy óra stoppolással sem vetek fel minket!
Két csajt! Gáááááz. Azt néztük, hogy az autósok különböző képpen magyarázkodnak a kezükkel: idáig jöttem csak, bocs nem fértek be, menjél inkább gyalog, lekanyarodok mindjárt, sőt egy ember valamit mutatott a kezével, amit én egy túl nagy seggnek értelmeztem volna... Nemtom miről beszélt...

Hátigen, péntek este egy közepes intenzitású, de nagyon jó kombinált buli volt: először ordas tábortűz, dobolás, bor, stb...aztán Hippolit és sok "vicces kis esemény", kezdve Panda megjelenésével, majd azzal, hogy ott kellett aludnunk, szóval volt alvótársam is, de jó mélyen aludtam és nem a padlón legalább. A végeredmény ma reggelre egy meglepetés sms-lett, amit sehová nem tudok tenni.
De sajnos az igazi áldozat éppen ette a zsákmányát, és így nem lehetett áldozat szerepbe kényszeíteni. A következő nap meg életem egyik istentelenül rossz döntése volt, de erről később. Zivataros napi beszámoló coming soon.
Az a baj, hogy nekem a felelősségen kívül, és a kifejezetten baráti típusú emberszeretetem kívül egyáltalán nincsenek pozitív érzelemhullámaim. És mondjuk ezen pl. nem segít az, hogy végig szemlélem a fiúk Egedkupás működését. Még akkor is ha részben átérzem a problémát. De igyekszem a repülésre koncentrálni, az sokmindent tompít, sőt meg is old.
Igazából csomó fontos ember volt körülöttem, összességében nagyon jól éreztem magam. Csak kicsit leamortizáltan.