Nyugalom
( a kép eredete nem ismert számomra sajnos)


Na ma kitört belőlem a szörnyeteg, pontosabban már tegnap óta zöld villogó szemeim vannak. És legalább három napja nagyon gonosz vagyok.
(Sosem gondoltam volna, hogy egy szarul elénekelt kórusmű ilyen kínlódást képes okozni). Nem tudom miért, de néha rámtör, hogy csak hozzám ne szóljon senki, és mi a szarért történik bármi éppen egyáltalán, idegesít a fény, a hang, útban vagyok saját magamnak (és mér ilyen vastag alábam?!). És komolyan nem tudom mitől, mert azért ennyire nem vagyok leterhelve, az időjárás is nagyon kegyes volt és mindenki nice, aki számít. Najó, kivétel a családi idillnek nem nevezhető állatkertben itthon, ahol én egy nagy meglehetősen sötét színü és bodros szőrű állat vagyok...
Ezen meglehetősen keveset javít az öt vízhólyag/talp, amit ma szereztem, úgy járok mint egy nagy kacsa:)
Viszont ma sikerült jó alaposan tanulmányoznom a lilahagyma lila sejtecskéit (később sóoldattal kombinálva), kár, hogy nem tudok mikoszkóppal fotózni!
Nem mintha egyébként tudnék.
És nem mintha ezen nem lehetne változtatni, csak termikteremtő hozzáállás kérdése az egész...