Valami rettenetes kényszer hatására joghurtot kell ennem mazsolával, most 0.00-kor (teljesüljön a kívánságom, léccilécci) a rekettyésben tartott filmnézés után. A film gyönyörű, magával ragadó és nem elcsépelt vagy unalmas acro dömping, az este leglényegesebb pontja volt sajnos. Kicsit lehetne még rövidíteni rajta szerintem, de egyébként...
Birtokába kerültem egy igazi Waldorf diplomának, amiben építő jellegű kritika és egy jó értékelés van. A beszédek inkább mókásak voltak mint ütősek, de nem mondhatnám, hogy vérgagyik. Vérgagyi alatt Tallós összes ünnepi beszéde értendő.
Ennél sokkal jobban izgat, hogy nem repültem ma sem (emiatt), tegnap sem, előtte lerohadtam, stb. És sajnos igenis repülés és teljesítmény kényszeres vagyok, a kettő együtt nagyon veszélyes betegség, (ennél veszélyesebb betegségem csak egy volt, olyan depressziós anorexiás kombó, de azt is jórészt kinőttem) ráadásul feleslegesen megnehezíti a repülés élvezését. De ez van, versenyszellem, és a távrepülés érzésének keresése erősek, erősebbek, mint a lesujtottság egy leszopódás után. Igyekszem sikerkeresőhöz méltóan próbálkozni a hétvégén is, bár nem látom a remény fehér madarát.