Rászoktam a reggeli írásra. 

Az elmúlt két hét életem eddigi legszarabb két hete volt (szerintem majdnem minden fellelhető emberi érzelmet sikerült megélnem:), viszont egyáltalán nem volt haszontalan. Sőt. Végülis jó alapozás volt a tegnapi szakadásnak, nagyon vicces érzés, amikor attól könnyebbülsz meg, amitől előtte a legjobban féltél - már ha ebben egyáltalán viccesnek lehet nevezni bármit is.

És a másfél heti kétségbeesős-gyászolós-önmaracangolós életérzésnek egy kurvanagy csalódás pillanatok alatt véget vetett. Nyilván tökéletes megoldás nincs, nyilván nem hibáztatok érte senkit, nagyon szomorú persze, de könnyebb. 

Életemben nem éreztem magam még ennyire felnőttszerű lénynek. 

El kéne kezdenem tanulni, de nagyon sebesen!

jóreggelt

Brains, Gödör, izzadó emberek, rituális törzsi tánchoz hasonló rángások, legkedvesebb ismerős arcok, nemkoránkelés, yeah.

Soha nem nézek maileket hullafáradtan, három után, bekészülve. Kivéve, amikor fogmosás közben az a határozott érzésem támad, hogy kaptam egyet és nem is tévedek a feladót illetőleg - annak ellenére, hogy az ominózus levelezést lezártnak tekintettem napok óta.

Nem kommentálom, az élet szép, rövid és a "kettő után semmi jó nem történhet veled" cáfolva nyúlüldözéssel:)


ui:. Szeretnék elnézést kérni a pontatlanságért: amikor kb. egy hete mélypontos bejegyzést írtam, akkor még nem voltam tudatában a szó igazi jelentésének. Bárcsak ez így is maradt volna.

baszodalássan és MNK

Egedkupa törölve, megvan a biosz tételsorom (ká nehéz), hatékonyan tanulni gyakorlatilag képtelen vagyok a folyamatos agyalástól, azt meg nem tudom abbahagyni, legszivesebben kiütném magam három napra gyáván megfutamodva a valóságtól. Sajnos ez  viszont ütközik az elveimmel, úgyhogy más túlélési stratégiát kell választanom.

 - felülírva:

:)

Nnna, lógásnak vége, ma megtudtam, hogy kedves vagyok és aranyos, csütörtöktől Egeden zúzás, legyen jó az idő lééégyszivees!

Kéne valami repülés-isten, aminek ilyenkor lehetne tiszteletet kifejezni...áldozatot bemutatni azért nem kéne:) 

Jóreggelt:)

A tegnapi repülés, ugyan nem lett 100 (~90, szerzek majd kábelt), de annyira belelkesített, hogy repülős bejegyzés jön:))
Nyikom, ordas szél, paráztatás a strarthelyen, valahogy nekem még nem sikerült beletörődnöm a nap elcseszésébe (tehát starta kész voltam órák óta), amikor végre kicsit bealmult. Egyből Csülök után vetettük magunkat, előttem négyen eltolták, haladtak előre, lassan emelkedtek, a starthelyen egész nyugi. Egészen addig volt nyugi, amíg be nem ültem a beülőbe és akkor jött az ordas tolatás, először csak kicsit volt gáz, aztán nagyon, mert már előttem volt a starthely - fülcsuk, gyorsító, egyhelyben állás, imádkozás, aztán végre elindultam, találtam egy bika 5-6os liftet, amivel felhőalapon utólértem a népesség dhv2-es részét, majdnem végig a Fördös-Képes párossal repültem (tök jó kis ernyőm van, simán toltam velük), a Mátra után teljesen kék volt, a végén a nagy baszkodásban nem értem őket be, de a Tisza-tó átrepülése alacsonyan nagyon jó elfoglaltság:)))

A szél nagyon erős volt, lehetett zúzni, volt ordas rázós felesős lift az elején,  később széttöredezett szar, szép egyenletes 0.3, 7-es süllyedés...a végén nem azt sajnáltam igazán, hogy lerohadtam hamarabb, hanem hogy nem repülhetek még egy órát. Jó volt visszarázódni, már hiányzott ez a fajta egyedüllét és a tudat, hogy tanultam egy csomót belőle.

Éppen esik. Mi lenne velünk repülés nélkül?:)

Újabb erősen zenei (és tudatmódosult) ihletettségű bejegyzés, most éppen a Massive Attack-nek köszönhetően, és nem, nem a Teardrop, bár azt is szeretem, hanem az Angel.

Adott pillanatban, adott állapotomban életem egyik legizgatóbb élménye volt...végülis állatok vagyunk mi is.
Az alkotóknak már a Snatch ominózus jelenete után elrebegtem egy hálás köszönömöt.

Ezenkívül értelmet nyert a létezésem, kihalásztam egy német nyelvű palackpostát a parlament előtt és bazzeg a repülésért képes vagyok időben hazajönni, az ilyen nem lehet elveszett ember - illetve lehet, csak keményen küzd ellene. Mi a f@szt tehet egyébként meg? 

Írhat blogot.

Egy belőtt drogos boldogságát érzem, pedig nem volt nagy repülés, gps meghalt, leszartam, nem is tudtam visszamenni, ahogy terveztem, túl erős volt a szél, mindig visszasodródtam, csak tekertem a kis szar töredezett 0.3-akat és néztem a vastag cirruson megjelenő halo-t, meg mindent. Lerohadtam, fetrengtem egy mezőn, teljes megkönnyebbülés - nálam egyértelműen a repüléshez tartozó teljes koncentráció és felfokozottság okozza a függőséget.

(Köszönöm a kedves mezőkövesdi lakosnak, aki felvett a hármason, hogy bevitt Egerbe, pedig semmi keresnivalója nem volt ott.) 

Az ostorosi tó partján bekábulva megállapítottam, hogy az élet szép és rájöttem, hogy éjszaka álmomban azon gondolkoztam, vajon a gyilkosok (közös megegyezés alapján) egymást megölhetik-e:)))


Visszatért az erőm, holnaptól tanulás, bullshit.

Úristen, a szétnosztalgiázós - nagyonszerelmes - világmegváltó számom, köszönet a szexelő kínaiakna...újabb időmúlás élmény:)

Van, ami nem változik(?).

----------------------------------------------------------------------------

kedves

Gondoltam rendes leszek és hamár elcsesztem a mai napot is, legalább most tanuljak kicsit...nemes gondolat volt.

Nagyon érdekes dolog, amikor az ember agya kikapcsolhatatlanul, mint kívülálló figyeli az ösztönök és érzelmek furcsa működését, mintha a két dolognak nem lenne köze egymáshoz. Ami egy testen belül azért nem tűnik reálisnak:)

A legmeghatározóbb érzés valami védtelen nyitottság, ami miatt minden sokkal erősebben megragad, mint egyébként. Mint akiről lelopták a burkait.

Mélypont.
Nem jutottam le Egerbe, nem is részletezem, mert minek. Helyette nyugtató hatású szociális program, anyai felügyelet, hasam süttetése, alvás, stb.
A baj az, hogy egészen addig, amíg éppen le van kötve a figyelmem, illetve optimális körülmények között vagyok, egy enyhe folyamatos fáradtságon kívül semmi bajom nincsen. De amint ennek vége egyből feltör a legrosszabb, legpesszimistább, legkétségbeesettebb énem és tör, zúz.

Innen most egy hosszú, alapos, ordenáré káromkodásáradat lett kitörölve.

Úgyamúgy meg van egy optimista érzelmi életem, ami nem hajlandó ésszerű szabályok követése érdekében beáldozni a pillanat varázsát. Lehet, hogy kettős személyiségem van:)

(igentudomrefreshkösz)

helyzetjelentés

Megrakják a tüzet, mégis elaluszik...


Hát én kerestem a bajt, de azért nagy megkönnyebbülés szembenézni a legrettegettebb alvilági démon létezésével. Így sokkal jobb fényben tűnt fel setét helyzetem, egyik szemem sír, másik nevet, minő meglepetés:)

Folyt. köv.

Nemmellesleg: szerdára tudnom kéne az összes magyartételről (legalább a címét), mert az utolsó alkalom a kérdezésre, matekom kijavítva 3-as, 4-én biosz, a többi nem számít (15-16-án egyébként). 

Miértvanazhogymármegintkurvaálmosvagyokéslegszivesebbenmennékisaludniazágyambabe?!

A mai nap katasztrófa volt, persze nem segít a derűlátásban a menstruációs görcs és a reggeli, aszfalton fetrengő hulla sem, a lényeg azért az elcseszett biosz, ami szerintem sokkal nehezebb volt, mint amit a mintafeladatok között valaha találtam, bár ez a végeredmény szempontjából teljeljesen mindegy.
Azért pszichésen jobb lenne, ha nem érezném MEGINT, hogy elbasztam valamit, hihetetlen. És komolyan nem direkt csinálom, repülni és vizsgázni is tök pozitívan mentem, aztán a vége megint az lett, hogy felváltva verekedni és eretvágni szeretnék...fuck.

Két tanulás között szétromantikáztam magam: Vándorló palota by Hayao Miyazaki, ő rendezte a Chihiro szellemországbant is. Nem is próbálom menteni a menthetőt:) Chihirót is szerettem és ebben is voltak iszonyatosan ráérzős részek, azt gondolom nem baj, hogy teljesen idealisztikus és elszállt, mert van mögöttes tartalma és egyébként nagyon szép.  


Köszi:)

És a végén fehér marad a haja:)

Jelentem: túl az első mentőernyődobáson. (Minden ok, karcolás nélkül megúsztam)
A rossz, hogy azt érzem már megint sikerült valamit bénáznom, minek a Bükkben alacsonyan baszódni, ki lehetett tekerni rendesen is, stb. De azért mikor leért a lábam a földre (inkább a hátam, mivel ordas nagy fákra érkeztem és fennakadtam, aztán egyszercsak  leestem) kicsit átéreztem, hogy éppen most dobtam ki az életemet megmentő kis vésztartalékomat és mi lett volna ha... Ezt szerencsére nem fogjuk megtudni. Azt viszont tudom, hogy nem csak eszembe jut, hogy van nálam mentőernyő, de még használni is tudom, sőt, teljesen alkalmas arra, amire ki van találva:) És ez azért nem elhanyagolható pozitívum.

Egyébként meg minden, mint a nagykönyvben: csukás, csukás, befűződés, időlelassulás, alacsonyan, spirál, para, mérlegelés, lenézés - itt jött a kósza gondolat, hogy ha nem dobom ki meg is halhatok bazmeg, már csak 200-on vagyok, mi van ha nem tudom kifűzni, illetve ha aztán megint folytatom valami jó kis csukással, nem éri meg tovább próbálkozni, mentőernyő. Eldobtam a fékeket és az idegen beülő okozta enyhe pánikkal kiszedtem és megküldtem hátra-oldalra, aztán szugeráltam, hogy nyíljon ki és boldog voltam mikor kinyílt, majd ismét paráztam, mert lengedeztem alatta, mint egy magatehetetlen zsák és láttam, hogy nem lesz időm begyűjteni az ernyőm, lenéztem, fák, összehúztam magam szépen és átadtam magam a történéseknek.

Aztán nagy csend. De igazán csak akkor illetődtem meg, miután a reptérre visszaértem, előtte csak azt éreztem, hogy annyi adrenalin van bennem, mint aki egy tigrissel készül párbajozni, valaki nagyon kedvesen kijött keresgélni engem aztán be is vitt a leszállóba, de igazából csak hazafelé nyugodtam meg teljesen.
Hát ennyi, most aludnom kell, hulla vagyok - elég hülye kifejezés:))

Angolon túl, nagyon könnyű volt -  kivéve egy hallgatást. Ellenben rohadt későn végeztünk, szóval a repülős terveimnek már ezért is lőttek, igyekszem nem túl nyitott és napfényes helyekre menni, mert én is idegrohamot fogok kapni mindjárt.

A HELL ivászattal sürgősen le kell állnom, mert már remegett a kezem tőle délelőtt, bár legalább nem bambultam írás helyett a papírt, valamit valamiért. Egyetemre ki kell találni valamit helyette. Az elkövetkezendő 4 napból 3 napon muszáj bioszoznom, ennek a kivitelezését a liga némileg akadályozza.

Igazából ma éreztem először azt, hogy f@szkivan az érettségivel, nem, persze, nem megoldhatatlan, de ha rendesen csinálja az ember akkor fárasztó, koncentrálni, koránkelni, stresszelni, tudni, hogy még egy hónap baszkodás és nem szabad tudomást venni a hidegfrontokról.

Szemét vagyok, írhattam volna egy csomó tegnapi tök jó dologról, hát nem tettem:)

Erre aludtam el. Unokabátyámtól kaptam valamikor, miatta vettem elő, de közben olyan nyomasztó álmom volt tőle, hogy többet biztosan nem fogom... Megint a szokásos, idegen tájak, sok ismeretlen ember és mindenkinek mennie kell, azt persze sosem tudom miért. Mikor felébredtem, éppen egy kedves szemű, vállig érő barnahajú, kicsit barnás bőrű, csinos (nem nagyon vékony, hanem  inkább nőies) nővel veszekedtünk és legszivesebben megütöttem volna, mert nem szólt időben, hogy az ágyamban akar aludni, utólag meg mit rinyál miatta...előtte voltam a tengerben is. Utálok felkelni:)




Ezt fogom benyomni ébresztőnek:)))

Mielőtt elmennék  alukálni: egy két feladat kivételével minden benne volt a forrásban és az atlasztban, a körenyezetszennyezős feladatnak külön örültem, bár nem nagyon értettem mit keres az eutrofizmus a töri érettségin... Az esszéket elég sokból lehetett választani (két rövid egy hosszút), én a keleti vallás-dualizmus-magyar parlament kombót írtam, elég jó lett. Az utolsó egy órában már küzdöttem, hogy ne tök máson agyaljak, hihetetlen soknak tűnt az a 32 oldal. 

Az egyetlen nyomasztó tényező a biosz, de van két egész napom ismételni, írásbelire meg majdnem egy hónap. 


Repülhetnékem van, de nagyon.

Naaa, a legpesszimistább számolás szerint van 37 pontom, szóval átmentem:)))))) Tudom, égés, hogy ennek örülök, de reggel még attól rettegtem hogy visszakapom az élettől, hogy három éve nem vettem elő matekfeladatot itthon...

xc open

Hát, már majdnem el is felejtettem milyen érzés egy versenyt szaridő miatt beszopni - rohadt idegesítő. Ettől függetlenül a terv tökéletes volt: egyáltalán nem érdekelt az érettségi, azt nem mondom, hogy nyugodt voltam mondjuk:)
A hegyek szépek voltak, mint mindig, és okoztak páran nagy meglepetést, azt kicsit szarul viseltem, hogy minden jöttment a szerelmi-nemszerelmi életem boncolgatásával foglalta el magát, ha már repülni csak egy nap lehetett...de legalább nem éreztem magam elhanyagolva.

A mai magyar meglepően könnyű volt, a holnapi matekon szétparázom magam éppen, legyen már csütörtök!

Tegnapi hazajövős szám:)