az valami női sajátosság, hogy mindig visszatérünk egy adott állapotba és mindig változ(tat)unk általa? olyan érzés, mintha egy nagy örvény lenne az egész...hogy hiába tartok előrébb, megint jönnek ugyanazok a körök, hogy mennyi minden van, amit megosztanék, mert jó, mert csak, stb., bullshit, bullshit, bullshit, bullshit, bullshit...

testvérem felesége, álomfejtés, na meg a digitális fotós kölcsön - nemár, hogy csak a biosz meg a műszaki.

nevetséges, eszmefuttatás:)