ezzel búcsúzom a nyártól

és még valami mástól is. meg sem próbálok érthetően fogalmazni. csak álmodom valakivel heteken át, aztán egyszercsak a szellem már nem azonos az emberrel, akiből teremtődött, de közben már nem is tudom melyik az igazi. valószínüleg egyik sem, de akkor melyik volt, vagy csak szuper védekezőmechanizmusom van, de mindenesetre kurvára nem értek valamit, amit eddig érteni véltem. és mindenhonnan dőlnek a jelek, összemosva a valóst a nemlétezővel, vagy csak kitágítva a valósként értelmezett tartományt? túl sok a nézőpont és túl sok illúzió van a nagy érzelmek mögött, de ettől még valósként értelmezzük őket és abba már bele sem merek gondolni, hogy a hormonok és a képzelőerő együtt mire képes. vagy most lettem nyitottabb a világra, vagy most estem csapdába a fejemben, viszont szeretnék egy előgerinchúros fejlettségi szintjén élni inkább.

nem, most semmit nem próbáltam ki, csak megnéztem egy képet